A közgazdaságtannak reagálnia kell arra, hogy a minket körülvevő világ alapjaiban változik meg a korunkat jellemző megatrendek és folyamatok következtében – ez a fenntartható közgazdaságtan alaptétele, amely szerint ezért van itt az ideje, hogy a korábbi közgazdasági elméletek helyére egy új, most formálódó elmélet lépjen. Az új gondolati keretek még kialakulóban vannak, de már láthatóak azok az alapösszefüggések, amelyek ennek a gondolati megújulásnak a vezető tételei lesznek.
A fenntartható közgazdaságtan egyik alapvetése, hogy a világunk exponenciális és nem-lineáris, így a klasszikus, newtoni fizikára és annak stabil világképére és óramű-megközelítésére építő korábbi gondolati keretek nem képesek a megfelelő válaszok megtalálását biztosítani. Ennek számos messzemenő következménye van (ezekről lásd: Matolcsy, 2022), illetve hatással lehet egy olyan tényezőre is, amit a közgazdászok eddig valamiért talán indokolatlanul elhanyagoltak: mégpedig az időre.
A fősodratú közgazdaságtan egyrészről viszonylag keveset foglalkozott az idő kérdésével, másrészről pedig amikor foglalkozott, akkor is inkább „felületesen” tette, miközben egyre inkább felértékelődik, hogy mikor teszünk valamit, mennyi ideig tartanak a folyamatok és milyen sebességgel zajlanak le. Ez részben azzal lehet összefüggésben, hogy a mainstream gondolkodás alapvetően egyensúlyi, azaz az egyensúlyi állapotra fókuszál. Ez azt is jelenti, hogy kevesebb figyelmet fordít az egyensúlyi állapot elérésére, márpedig ez utóbbi az, ami elsődlegesen kapcsolódik az időhöz. A mainstream közgazdasági gondolkodást leginkább átható időfogalom a rövid és a hosszú táv elkülönítése, ami azonban nem annyira a valós idővel van kapcsolatban, hanem azzal, hogy a modellek egyes inputjai milyen mértékben tekinthetők fixnek. A rövid táv egyszerűen fogalmazva az, amikor a technológia és a termelési tényezők összmennyisége adott, a hosszú táv pedig az, amikor ezek is változhatnak.
Az idő fölöttébb komplex fogalom, még a közgazdászok kevésbé filozofikus világában is. Sok mindent érthetünk idő alatt (mélyebb értékezéseket minderről itt, itt és itt lehet olvasni) – például beszélhetünk a fentieken túl, a teljeség igénye nélkül…
- …történelmi időről (historical time), ami a történeti iskolák szerint a kapitalizmus fejlődésének megértésében játszik központi szerepet;
- …logikai időről (logical ime), amit a modellezésében használnak és elsősorban az idővonalon belüli elhelyezkedést érinti (mi van előbb, mi van később);
- …időpreferenciáról, azaz arról, hogy mennyire részesítjük előnyben a jelent a jövővővel szemben, amiből a kamatozás mellett kinőtt a diszkontálás fogalma;
- …idő(in)konzisztenciáról (time (in)consistency), ami azt a jelenséget kezeli, hogy miképp (konzisztens vagy inkonzisztens módon) viszonyulnak egymáshoz a különböző időpillanatokban meghozott döntések;
- …intergenerációs időfogalomról, amikor a mai döntéshozók által hozott döntések valamiképp hatnak a döntéshozatal időpontjában még nem döntésképes, vagy nem is létező gazdasági szereplőkre.
Miért gondoljuk, hogy előretekintve felértékelődik az idő? Elsősorban azért, mert az új gazdasági korszak jellemzői egyszerűen szinte „definíció szerint” fókuszba helyezik az időt. Fókuszáljunk csak a nagy mértékben a technológiai fejlődésből adódó exponencialitásra és nem-linearitásra. Ezek azt jelentik, hogy fel kell készülni gyorsan bekövetkező radikális változásokra, egyes mennyiségek és értékek ugrásszerű emelkedésére és zuhanására, azaz a folyamatok gyorsulnak, ami a változáson kívül a beavatkozási lehetőségekre rendelkezésre álló időt is lerövidíti. Vagyis egyre kevésbé hihetjük, hogy csak az elérendő végállapotra kell koncentrálnunk, hiszen egyre fontosabb lesz, hogy mikor reagálunk és mennyi idő szükséges a hatások érvényesüléséhez. Nem csak a cél, hanem az út is lényeges – az egyensúlyi közgazdaságtan mellett, vagy helyett a nem-egyensúlyi közgazdaságtani megközelítés is előtérbe kerül, mert sokkal többször vagyunk úton az egyensúly felé, mint ahányszor az egyensúly állapotában (ha oda egyáltalán valaha meg tudunk érkezni akár elvi szinten is).
Gondoljunk a környezeti fenntarthatóságra, ahol talán a legtöbbször azt halljuk, hogy „a 24. órában vagyunk”, „most kell cselekedni, mert elérjük azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút” vagy rosszabb esetben, hogy „elkéstünk, most már csak az új környezetből adódó kihívásokra való alkalmazkodásra kell koncentrálni”. Ezek a fölöttébb pesszimista jóslatok – bár lehet, hogy tévednek, de – mind-mind az idő jelentőségére mutatnak rá. Sokat hallani a technológiai ugrással kapcsolatban a társadalmi szövetet felsértő „diszruptív fejlődésről” is, ami ugyancsak időkérdés, hisz arra mutat rá, hogy van olyan technológiai fejlődés, ami gyorsabb, mint amit az emberiség, a társadalom, a közösség vagy épp az egyének kezelni tudnak. Paul Virilio francia filozófus megfogalmazásában: a gyorsaságunk okozhatja a következő válságot.
Miért fontos tehát egy új időfogalom? Azért, mert az idő maga fontossá vált, ideértve az időzítést, az idő múlását és az alkalmazkodás miatt releváns relatív sebességet is. Sokasodnak azok a jelek, amelyek azt mutatják, hogy megfelelő időfogalom nélkül nincs sikeres felzárkózás – abban a tekintetben sem, hogy az idő egy speciális szegmensének, a múltnak is egyre nagyobb figyelmet indokolt szentelnünk: fel kell fedezzük a múltban rejlő mintázatokat és a ciklusokat, amelyek nélkül szinte lehetetlen megérteni a komplex rendszerek működését.
Kolozsi Pál Péter
Főoldali kép forrása: pixabay.com
The post A fenntartható közgazdaságtan és az idő appeared first on Economania blog.