A geopolitika talán leginkább elhíresült tézise szerint „a földrajz a történelem kulcsa”. Ugyan a magyarban meghonosodott mondat Mackinder eredeti írásának nem teljesen pontos fordítása, mégis jól átadja azt a viszonyrendszert, amit a geopolitika vizsgál a hatalomgyakorlás, a politika és a tér hármasságában. Azonban amíg a klasszikus geopolitika a hatalomgyakorlást a szuverén államokhoz kötötte, a politika gyakorlatát a kormányzó elitekhez és a teret földrajzi térként azonosította, addig a posztmodern és kritikai geopolitikai irányzatok kiterjesztették az értelmezési kereteket: a hatalomgyakorlás szub- és szupranacionális szereplőkhöz egyaránt kapcsolódhat, a politika több szinten és párhuzamosan zajlik, és a földrajzi terek mellett a térértelmezésbe belépnek a virtuális, kiber- vagy akár gondolati terek is. Ezen keretek között értelmezhetjük a gondolati vagy érzelmi tér uralásáért folytatott küzdelmet, azaz a szívekért és az elmékért folyó háborút.
Ahogy egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert életünkben a virtuális terek, úgy kúszik be az információs hadviselés az emberek gondolati és érzelmi tereibe is. Ez elvontnak hangozhat, de sokan találkozhattunk az elmúlt év során például az ukrán elnökről készült deep-fake videóval, amelyben a megadásra szólította fel a lakosságot, a „Kijev szelleme” történettel, amely egy vadászrepülő pilótáról szólt, aki egymaga semmisített meg hat orosz katonai gépet, vagy éppen a hamisított BBC logóval ellátott tudósítással, amely Lengyelország potenciális hadba lépését taglalta. A kibertér, amit a hadviselés ötödik dimenziójának is szokás nevezni, ma már nem csak a fizikai világ digitális fenyegetését teszi lehetővé (például hackertámadások, adatlopás vagy a kritikus infrastruktúra károsítása révén), hanem utat nyit a számítógépes propagandának is, amely kifejezetten az átlagembert célozza. Az álprofilok, manipulált képek és felvételek, deep-fake videók, valamint hamisított dokumentumok, mind bizonyos narratívák támogatását szolgálják.
A közösségi média megjelenése nyomán a hírfogyasztóknak egyre nagyobb ráhatásuk van arra, hogy milyen információkkal találkoznak nap mint nap, ami magában rejti annak a lehetőségét, hogy torzítani lehessen az emberek felfogását a hírek és a közügyek tendenciáiról. A közösségimédia-hálózatok dinamikája döntő szerepet játszik a politikai folyamatok társadalmi befolyásolásában, mivel azok nemcsak a politikai kampányok, hanem az információmegosztás agóráivá is váltak (EPRS, 2019). A hírfogyasztók azon képessége, hogy megszűrhetik a feléjük érkező tartalmakat, csökkenti az olyan nem tervezett, váratlan találkozások valószínűségét, amelyek közös élményeket jelentenek egy egyébként heterogén társadalomban. Az úgynevezett (közösségi média) visszhangkamra (echo-chamber) jelenség az egyének olyan homogén klasztereinek megjelenésére utal, ahol a résztvevők megerősítik és felerősítik egymás véleményét, olyan buborékot hozva létre, ahol nem fordulhat elő kritikai észrevétel. A véleményeknek való szelektív kitettség és az érvek sokféleségétől való elszigetelődés pedig a szélsőségesebb attitűdök kialakulásának kedvez (Sunstein, 2007).
A számítógépes propaganda a közösségimédia-platformok, az autonóm ágensek és a közvélemény manipulálására felhasznált big data együttese. A számítógépes propaganda során autonóm ágensek, azaz olyan számítógépes rendszerek, amelyek önállóan képesek működni egy meghatározott keretrendszerben, a felhasználók viselkedéséről gyűjtött big data alapján tevékenykednek bizonyos ideológiai projektek előmozdítása érdekében. A mindennapi életből ismert számítógépes propaganda magában foglalja a dezinformáció terjesztését, az automatizált erősítést botokkal és hamis fiókokkal, az ellenvélemény elnyomását gyűlöletbeszéddel és trollkodással, valamint a közösségi csoportokba és eseményekbe való beszivárgást. A közösségi média manipulációja az internetfelhasználók nagy része számára már viszonylag alacsony költségek mellett elérhető: a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás és a big data elemzés fejlődésével azonban a számítógépes propaganda fegyverei még hatékonyabbá és kifinomultabbá válhatnak (Bradshaw és Howard, 2018).
Az online félretájékoztatás és dezinformáció nem korlátozódik a Facebookra és a Twitterre, hanem minden közösségimédia-platformot, sőt mobilalkalmazást is érint. A legjelentősebbek ezek közül a YouTube, a Reddit, a 4Chan, a 8Chan, a WhatsApp, a Discord és a Telegram (EPRS, 2019). A dezinformáció életciklusának logikája egy önerősítő dinamika köré épül fel, ahol a dezinformáció létrejöttét és terjesztését szándékos erősítési stratégiák támogatják. A sikeres dezinformációs kampányok általában a történetek és képek érzelmi erejére építenek, amelyek képesek erős reakciót kiváltani az olvasókban és fokozni az online elköteleződést. A dezinformációs kampányok gyakran kihasználják a hasonló tartalmat közzétevő webhelyek hálózatának erejét, és megerősítik egymást a hitelesség növelése érdekében. A dezinformáció hatását a „megoszthatósági tényezője” biztosítja, vagyis a tartalom önmagában is képes felkapottá válni szenzációhajhász vagy érzelmi töltetű jellege miatt. Az ilyen célzott dezinformációs híradások jellemzően társadalmi megosztottságra, például politikai vagy vallási meggyőződésekre játszanak, és olyan digitális elemeket tartalmaznak, amelyek mémek, hamis képek, hamis felvételek és félrevezető tartalom használatával növelik a láthatóságot és az elköteleződést.
Ugyan mindezidáig a számítógépes propagandát jellemzően a politikai vagy geopolitikai szférában tapasztalhattuk, az üzleti élet is egyre inkább célponttá válhat a narratívák harca kapcsán (Berinato, 2018). Az üzlet a megbízhatóságról és jó hírnévről szól, így hatalmas károkat okozhat például egy deep-fake videó, ahol egy adott cég vezetői megosztó kijelentéseket tesznek. Elég csak a „pump and dump” jellegű részvényárfolyam manipulációkra gondolni. De kisebb termékbiztonsági problémákat bemutató úgynevezett „digitális futótüzek” is vírusosan terjedhetnek, befolyásolva a közvéleményt és akár egyes döntéshozókat. A szívekért és az elmékért folytatott harc még csak most kezdődik igazán, és lehet, hogy hamarosan az üzleti szférának is lesz mit tanulnia a stratégiai narratívák uralásáról.
Bánkuty-Balogh Lilla
Hivatkozások:
Berinato, S. (2018). Business in the Age of Computational Propaganda and Deep Fakes. Harvard Business Review Online. https://hbr.org/2018/07/business-in-the-age-of-computational-propaganda-and-deep-fakes
Bradshaw, S. és Howard, P. N. (2018): The global organization of social media disinformation campaigns. Journal of International Affairs 71 (1.5): 23–32.
EPRS | European Parliamentary Research Service (2019): Automated tackling of disinformation. Scientific Foresight Unit (STOA) Study PE 624.278.
Sunstein, Cass R. (2007): Republic.com 2. 0. Princeton University Press
Főoldali kép forrása: pixabay.com
The post A szívekért és az elmékért folyó harc appeared first on Economania blog.