Az utóbbi másfél évtizedben ez már legalább a negyedik válságidőszak, amit megélünk. Az amerikai jelzálogpiacok összeomlásával kezdődött nagy pénzügyi válságot 2011-2012-ben követte ez európai adósságválság, majd kisebb szünet után lecsapott a koronavírus-járvány, idén februárban pedig kitört az ukrán-orosz háború, ami felerősítette a már tavaly óta kibontakozóban levő energiaválságot. Egyik válság a másik után.
Valószínűleg mindig az aktuális krízist a legnehezebb megélni, de most ez kiemelten igaz – mintha ez a válság más lenne, mint az eddigiek. De nem csak annyiban, hogy mivel más a kiváltó ok, így a lefolyása és a várható kimenete is különböző, hanem annyiban is, hogy csak kapkodjuk a fejünket nap mint nap, hogy épp milyen újabb sötét felleg tűnt fel az égbolton, épp mitől kell jobban félni, mint egy nappal korábban.
Aki a fenti leírásban magára ismer, ne keseredjen el, ezek a tünetek nem csak őt kínozzák, és nem is megalapozatlanok. Olyannyira nem, hogy nevet is találtak a jelenségnek: az ugyanis, amit most átélünk, egy polikrízis.
Mit is jelent ez a kifejezés? Az összetett szó előtagja a „poli”, ami a görög „polys”, azaz „sok”, „több” szóból ered. Utótagja a krízis, azaz válság. A polikrízis tehát egyfajta válság-halmozódás, ami valami olyasfélét jelent a gyakorlatban, hogy:
- … globalizált és összefonódott (interconnected) világban élünk, amiből már önmagában adódik, hogy a korábban megszokottal szemben egyre nagyobb arra az esély, hogy egyszerre több kihívással kell szembenéznünk;
- … az emberek ezt mégis hajlamosak elfelejteni, mégpedig azért, mert jellemzően lineárisan gondolkozunk a válságokról, amiben van egy olyan szakasz, amikor a mélyben kialakulóban van a válság, majd beüt a krízis, amit pedig a válságkezelés és a válságmentes időszak (post-crisis) követ;
- … az utóbbi időszak ebben annyi változást hozott, hogy nem volt időnk örülni a koronavírus-válság végének (talán el sem jött még), amikor lecsapott az orosz-ukrán háborúból és az energiapiac összeomlásából adódó válság.
A mindennapok valóságává vált a polikrízis, ez lett a „norma”. Egymást követik, egymásba fonódnak a válságok, amelyek ugyan egy időben történnek, de különböző lefutásúak, kiterjedésűek, mélységűek, hosszúak. Jelenleg az alábbi válságokat lehet azonosítani:
- koronavírus válság (sajnos részben még tart és vissza is térhet)
- infláció (évtizedes tetszhalott állapotból épp most kel életre)
- recesszió (lassul világszerte a gazdasági növekedés)
- nemzetközi beszállítói láncok felbomlása (a koronavírussal kezdődött, de nem álltak helyre a kapcsolatok)
- háborús konfliktusból adódó gazdasági és pénzügyi nehézségek (a világ egyik legnagyobb beszállítója kizárásra került a globalizált gazdaságból),
- élelmiszerválság (egyelőre kiemelten a harmadik világban)
- energiaválság (mindenhol)
- klímaváltozás (mindenhol)
- egyenlőtlenség növekedése (immár a nyugati világban is)
- szociális válság (szinten általános jelenség a fentiekből adódóan)
A polikrízis-állapot azt jelenti, hogy az egyik válság egyik stádiumából szinte belezuhanunk egy másik válság másik stádiumába. A folytonos válságból adódóan sosem tudjuk válságmentessé tenni az életünket, nem tudjuk az általános válságot legyőzni, csak lépésről lépésre haladhatunk – és ebben a tekintetben sem koronázza minden lépésünket siker. Különösen igaz ez azért, mert a különbözö válságok összefonódnak, és egy komplex rendszert alkotnak. A polikrízis által jelentett veszély sokkal nagyobb, mint az egyes válságokból amúgy egyedileg adódó kockázatok összege – fogalmazta meg Adam Tooze angol történész, aki meg is próbálta felskiccelni a jelenlegi polikrízis mátrixát. Az alábbi ábrát kapta, amit átlátni ugyan nem könnyű, de azt jól értékeltetik a vonalak, hogy milyen komplexek a kapcsolatrendszerek és milyen erősek az összekapcsolódások.
Forrás: Adam Tooze
Mi következik mindebből? A teljesség igénye nélkül annyi bizonyosan, hogy nem hihetjük, hogy a földrajzi távolság megvéd minket (a káoszelmélet pillangóhatásán ma már senki nem kapja fel a fejét), felértékelődik a szolidaritás, az egység, illetve rádöbbenhetünk, hogy ilyen komplex válsággal már rég nem találkoztunk, amire tankönyvi válaszok alig vannak – ilyenkor lehet hasznos a történelmi tapasztalatok, a ciklusok és múltbeli mintázatok tanulmányozása, mert ami egyszer bejött, az talán most is hasznos lesz.
Kolozsi Pál Péter
Főoldali kép forrása: pixabay.com
The post Csőstül jön a baj – ezért fáj különösen a mostani válság appeared first on Economania blog.