A Harpers Bazaar magazinban pár éve megjelent egy cikk A nők nem zsémbesek – egyszerűen elegünk van címmel, ami azonnal olvasói szenzációvá vált, pedig egy teljesen hétköznapi történetet dolgozott fel. Az írónő anyák napjára professzionális nagytakarítás megszervezését kérte a férjétől, aki sokáig halogatta a feladatot, majd az utolsó pillanatban felhívott egy szolgáltató céget, amit túl drágának ítélt, ezért végül nem rendelte meg a szolgáltatást. Anyák napján így ő maga takarította ki a fürdőket, amíg a felesége vigyázott a három gyerekükre és a lakás többi része továbbra is úszott.
A történet szenzációfaktora abban rejlik, hogy átélhetővé teszi a láthatatlan munka népszerű témakörét. Az elvégzendő feladat ugyanis valójában nem a fürdő kitakarítása lett volna, hanem a professzionális takarító cégek feltérképezése, ismerősi ajánlások begyűjtése, szolgáltatások összehasonlítása, időpont egyeztetés, eligazítás, előkészítés és lebonyolítás. De mi is ez a népszerű kultúrában gyakran emlegetett láthatatlan munka, érzelmi munka vagy éppen mentális teher, kognitív terhelés? Kizárólag otthoni vagy párkapcsolati jelenségről lenne szó? És miért elsősorban nőket érint?
Az érzelmi munka első szakirodalmi meghatározása Arlie Hochschild (1983) szociológustól származik, aki a „The Managed Heart” című könyvében úgy ír róla, mint az a nem fizetett, láthatatlan munka, amelyet azért végzünk, hogy a körülöttünk lévőket kényelmesen és boldogan tartsuk. Hochschild klasszikus példája a légiutaskísérők munkájának azon informális része, amely elvárja a mosolygást és a kedvességet, az ügyfelek érzelmeinek kezelését, a saját érzelmek szabályozásán keresztül. Hochschild érvelése szerint az érzelmi munka arra példa, hogy a nemi elvárások és a magánszféra hogyan kapcsolódnak egymáshoz egy munkaköri leírásban.
Társadalmunkban a nők dolga, hogy ezeket a feladatokat a családban kezeljék, az ehhez kapcsolódó készségük, hajlandóságuk pedig úgymond adottság, és nem tekintik hozzáadott értéknek a munkahelyen sem. Az érzelmi munkát nagy százalékban elváró munkakörök eleve jellemzően „női munkakörök” – lásd a légiutaskísérő eredeti elnevezését, ami a „stewardess”, és ami csak női nyelvtani formában létezik. Ezzel szemben az érzelmi munkát elváró férfi munkakörökben, amelyek kontextusában ezt nem is érzelmi munkának, hanem például „people skills-nek” vagy „managerial skills-nek” hívják, már hozzáadott értéknek minősül az érzelmi reguláció, és magasabb presztízsű, jobban fizetett pozíciókkal társul.
Daniels (1987) a láthatatlan munkáról szóló témaadó cikkében tovább szélesítette Hochschild koncepcióját. Daniels úgy érvel, hogy a munka köznapi meghatározása, miszerint el kell végezned, hogy fizetést kapj érte, azt eredményezi, hogy a női munka jelentős része eltűnik a látókörből, mivel az vagy nem fizetett, vagy korlátozza az otthoni nem fizetett munka. Egy tevékenység munkaként való elismerése az, ami méltóságot és erkölcsi erőt kölcsönöz annak a társadalom szemében, és az azt végző személyt függetlenséggel és autonómiával ruházza fel.
Daniels olvasatában a probléma abban a sajátosan modern és nyugati modellben gyökerezik, amely szigorúan elválasztja a munka világát az otthon világától, amíg más kultúrákban a termelés, a vallásgyakorlás és a családi élet integrálva van. Az ipari forradalom előtt az otthon ugyanis egyben gazdasági egységként is funkcionált, ahol a termelő, fenntartó és újrateremtő tevékenységek megoszlottak a családtagok között. Ezzel szemben az iparosodás nyomán kialakult a munka világának egyfajta idealizált elkülönítése. Ez létrehozott egy nyilvános világot, ahol egy család viszonylatában jellemzően a férfiak dolgoznak, míg a nők egészen vagy részben a privát világban maradnak. Ebben a modellben az „igazi munka” a nyilvános világban történik, míg a nem termelő munkavállalók feladata a valódi munkavállalók támogatása, rehabilitálása, a jövő munkaerejének gondozása, felnevelése, a családtagok ápolása és az otthonteremtés.
Egy OECD (2020) felmérés szerint a férfiak átlagosan napi 90 perccel több időt töltenek fizetett munkával, mint a nők. Ugyanakkor összességében a nők átlagosan mégis fél órával többet dolgoznak, mint a férfiak, azaz napi legalább két órával több nem fizetett munkát végeznek.
A láthatatlan munkáról szóló népszerű diskurzus ugyan épít Daniels és Hochschild koncepciójára, de érezhetően kiszélesíti azt, és több nem pontosan definiált és/vagy egymással átfedésben lévő fogalmat alkalmaz. A Hochschild-i meghatározáshoz képest, egyrészről gyakran érzelmi munkaként aposztrofál elsősorban mentális feladatokat, illetve elsődleges dimenzióként nem a munka világa, hanem a családi, párkapcsolati munkamegosztás perspektívájából vizsgálja a jelenséget. Gyakran előkerül a mentális/kognitív munka fogalma is (esetenként helytelenül érzelmi munka néven), amely elsősorban a háztartásvezetéshez és családi élethez kapcsolódó – de munkahelyi kontextusban is előforduló – nem fizikai tevékenységek, úgymint a szükségletek előrejelzése, lehetőségek azonosítása, döntések meghozatala és a haladás nyomon követését foglalja magában (Daminger, 2019). Ezt tulajdonképpen a Daniels-i láthatatlan munka egy alkategóriájának is tekinthetjük. A nemek közötti elvárások azt eredményezik, hogy jellemzően a nők koordinálják a nyilvános és a magánszféra közötti interakciókat, ami megjelenhet érzelmi munkában, szellemi terhelésben, lelki teherben, háztartási feladatokban vagy irodai munkában.
Az angolszász köznyelvben sok olyan kifejezéssel találkozhatunk, amely ezen jelenségek implicit jelentéstartalmát hordozza. A default parent, azaz „alapértelmezett szülő”, az a fél a családban, aki betegség vagy váratlan esemény esetén folyamatosan készenlétben van és rendelkezésre áll, valamint minden gyermekekkel kapcsolatos tervezést igénylő tevékenység (oltások beadásától az intézményi jelentkezésekig) végső felelőse. Az office mum, azaz „irodai mama”, az a személy a munkahelyen, aki megjegyzi a születésnapokat, megszervezi az ünnepségeket, esetenként érzelmi segítséget nyújt konfliktus megoldásban. A household manager, aháztartásvezető, egy olyan munkakör, amely az otthoni láthatatlan munkát könnyen láthatóvá és monetizálhatóvá teszi. Hasonlóan a bébiszetterhez, vagy a night nanny-hez, azaz éjszakai dadushoz, akinek feladata az éjszakai etetések és altatások elvégzése. Emellett gyakori téma a mentális to-do list-ek, azaz feladatlisták vezetése, illetve a parenting knowledge, azaz a szülői tudás megszerzése, amely fejlesztési, pszichológiai és orvosi témájú könyvek, cikkek, podcast-ok fogyasztását, majd ezek szintetizálását és a tudás partner számára való átadását foglalja magában.
Habár a láthatatlan munka és érzelmi munka kapcsán a szakirodalom és a népszerű diskurzus nem feltétlenül mindig konzisztensen határozza meg az idevonatkozó jelenségeket, ebből a rövid áttekintésből talán érezhető, hogy a nők valóban nem zsémbesek, hanem egy létező problémakörről van szó, amely elsősorban a nyilvános és privát világ közötti idealisztikus és szigorú elválasztásból, valamint az azok között mégis bekövetkező keveredéséből származik.
Policy szempontból két jelentős következtetést is levonthatunk. Az egyik, hogy a munkát és a munkavállalót, annak társadalmi, közösségi, családi kontextusában lehet csak értelmezni, mivel olyan csapatmunkáról van szó, ahol a megtartók, újrateremtők szerepe nélkül nem működhetne a rendszer és nem születhetnének új eredmények. Másodsorban, anyák napjáig még több mint egy hónap van hátra, úgyhogy senki sincs elkésve a nagytakarítással.
Bánkuty-Balogh Lilla
MNB Intézet
Bánkuty-Balogh Lilla az NJE MNB Intézetének mesteroktatója és a Budapesti Metropolitan Egyetem vendégoktatója. Tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetemen, illetve a bostoni Bentley University-n végezte nemzetközi gazdálkodás alapszakon, majd a Vienna University of Economics and Business és a Bocconi University Milan CEMS double degree képzésén szerzett MSc diplomát. Több évig stratégiai tervezés területen dolgozott Dániában, Brazíliában és Spanyolországban. 2015 óta az MNB munkatársa elemzési területen. Posztgraduális képzésen a Fudan University-n, a National University of Singapore-on, az IESE-n és a University of California, Berkeley-n tanult. Doktori kutatási területe a geopolitika és a fenntarthatóság.
Hivatkozások:
Daminger, A. (2019). The Cognitive Dimension of Household Labor. American Sociological Review, 84(4): 609–633.
Daniels, A. (1987). Invisible Work. Social Problems, 34(5): 403–415.
Hochschild, A. (1983). The Managed Heart. Berkeley: University of California Press.
OECD (2020). How’s Life? 2020. Measuring Well-being, OECD Biannual Report. https://doi.org/10.1787/23089679.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
The post De mi is az a láthatatlan munka, amiből a nők többet csinálnak? appeared first on Economania blog.