Trump elnök a vámok jelentős emelését javasolta az utóbbi hónapokban, számos fordulat mellett. 2025. március 4-étől a kanadai és a mexikói termékekre 25-25 százalékos, valamint a kínai termékekre addicionális 10 százalékos vámot vetett ki, és 25 százalékos vámot helyezett kilátásba az Európai Unióból érkező termékekkel szemben. Március 7-én bejelentette, hogy a korábbi észak-amerikai kereskedelmi megállapodás alá eső mexikói termékekre visszavonja a 25 százalékos vámot. Április 2-án (Liberation Day) általános 10 százalékos vámot jelentett be az USA-ba érkező termékekre. Kínával szemben április 9-én 145 százalékos vámot vetett ki, amit május 12-én 90 napra felfüggesztett. Sokan nehezen követik a bejelentéseket és úgy vélik, hogy a napi érdek mentén történnek változtatások. Érdemes mélyebben megvizsgálni a Trump adminisztráció kereskedelmi stratégiáját.
Donald Trump megválasztásával jelentős változások zajlanak az USA kereskedelempolitikájában. Trump elnök Stephen Mirant nevezte ki főközgazdászának, amikor 2025. januárban megbízta a Gazdasági Tanácsadók Bizottságának vezetésével. Stephen Miran 2024 novemberében publikált egy stratégiai gazdaságpolitikai tanulmányt, amelyben az új adminisztráció külgazdasági lehetőségeit elemezte. Az „Útmutató a globális kereskedelmi rendszer átalakításához” című tanulmány összefoglalja az új adminisztráció előtt álló lehetőségeket és a lehetséges lépések következményeit a külkereskedelmi egyensúlytalanságok kiigazítására, az amerikai ipar megerősítésére és a dollár-árfolyam külkereskedelmi szempontú kiegyensúlyozására. Stephen Miran következtetései összhangban vannak a Trump adminisztráció eddigi bejelentéseivel. Érdemes megvizsgálni főbb állításait, hogy megértsük az új USA adminisztráció stratégiáját.
Miran szerint a kereskedelmi egyensúlyhiány forrása az amerikai dollár tartós túlértékeltsége. A túlértékeltség elsődleges oka a dollár iránti tartalékdeviza szerepből fakadó globális túlkereslet. Az erős dollár amellett, hogy külkereskedelmi hiányhoz vezet, kedvezőtlen helyzetbe hozza az USA feldolgozóiparát és az exportpiacra (is) termelő szektorokat. Egyben az erős dollár olcsóbbá teszi az importot, így a kereskedelmi deficit import oldalról is nyomás alatt van. Miran utal a Triffin dilemmára, amely szerint a tartalékdevizát biztosító állam tartós külkereskedelmi deficiten keresztül tudja a szükséges mennyiségű dollárral ellátni a világot. Ugyanakkor korábbi írásában az USA dollárban denominált pénzügyi eszközök kibocsátásáról is írt, így nem tekinti kizárólagosnak a külkereskedelmi csatornát a globális dollárigény kielégítéséhez. A külkereskedelmi egyensúlytalanság megoldására szerinte az új adminisztráció megkísérelheti gyengíteni a dollárt, vámokat bevezetni, és a kereskedelmi partnerek közötti nagyobb tehermegosztást szorgalmazhatja.
Trump elnök kereskedelempolitikájában a vámok kulcsszerepet játszanak. A vámok egyrészt bevételi forrásként szolgálnak a költségvetésnek, másrészt a kereskedelmi kapcsolatok újrarendezésével az egyensúlytalanságok kiegyenlítésének eszközei lehetnek. Stephen Miran kiemelte, hogy ha a vámokat az exportőr ország devizaárfolyamának korrekciója ellensúlyozza, akkor elkerülhetőek lesznek az USA-ban az inflációs hatások. Megjegyezte, hogy ha a devizaárfolyam korrekció elmarad, vagy az USA-val szemben vámemelés történik, úgy inflációs hatásúak lehetnek a vámok.
Miran javaslata egy fokozatos tarifatáblázat bevezetése, lépcsőzetesen emelve a vámokat, hogy a piaci szereplők alkalmazkodhassanak, miközben a tarifákat az USA vezetése tárgyalási eszközként használhatja kedvezőbb kereskedelmi feltételek kiharcolására.
Az adminisztráció agresszívebb álláspontot képviselhet az árfolyampolitikával kapcsolatban. Véleménye szerint ez történhet multilaterálisan tárgyalásos-kooperatív árfolyam-kiegyensúlyozással vagy nyomásgyakorlás útján történő árfolyam-kiegyensúlyozással. Történelmileg az Egyesült Államok többoldalú megállapodásokat kötött, mint például a Plaza Accord, hogy befolyásolja az árfolyamokat. Miran azonban megjegyzi, hogy egyoldalú eszközök is rendelkezésre állnak, beleértve az egyoldalú intervenciót a devizapiacokon, a devizatartalék-felhalmozást és a tőkeáramlás korlátozását célzó szabályozásokat. Az adminisztráció megpróbálhat eltérni a szigorú, erős dollár politikától, ami versenyképesebb árfolyamot tesz lehetővé az USA vállalatok számára, miközben biztosítható az USA dollár globális tartalékdeviza szerepe.
A kereskedelem- és árfolyam-politikában történő jelentős változások pénzpiaci volatilitáshoz vezethetnek. Erre utalva Miran felhívja a figyelmet a körültekintő végrehajtásra. Arra figyelmeztet, hogy a hirtelen árfolyam-kiigazítások vagy nagymértékű vámemelések tőkemenekülést és tőzsdeárfolyam-korrekciót okozhatnak, továbbá zavart okozhatnak a globális adósságpiacokon. E kockázatok mérséklése érdekében az adminisztráció szorosan együttműködhet a Federal Reserve-vel, valamint a változtatások fokozatos bevezetése lehetőséget biztosíthat a piaci alkalmazkodásra.
Végül Miran rávilágít, hogy a kereskedelempolitika egyre inkább a nemzetbiztonsági kérdésekhez is kapcsolódik. Véleménye szerint a kereskedelem politikát és a vámokat nem célszerű kizárólag gazdasági szemüvegen keresztül nézni, hanem nemzetbiztonsági, geopolitikai szemszögből is értékelni kell. A szerző nem kizárólag a hadiiparra utal, hanem az olyan érzékeny iparágakra, mint az új technológiák, a félvezetőgyártás és a gyógyszeripar, biztosítva, hogy a kritikus ellátási láncok az Egyesült Államok ellenőrzése alatt maradjanak. A kereskedelmi megállapodások célja az is, hogy a szövetségeseket arra ösztönözzék, hogy jobban igazodjanak az Egyesült Államok gazdaságpolitikájához, differenciált tarifastruktúrákkal jutalmazva a megfelelést. Miran szerint a kereskedelem- és biztonságpolitika integrálása növelheti az Egyesült Államok befolyását a gazdasági és geopolitikai tárgyalásokon egyaránt.
A napi híreket, bejelentéseket, majd visszavonásokat követve nehéz értékelni, hogy milyen stratégia húzódik meg a látszólag csapongó események mögött. Stephen Miran írása alapján letisztul a kép: a Trump adminisztráció kereskedelem- és árfolyampolitikájának célja a globális kereskedelmi rendszer átstrukturálása az Egyesült Államok javára, a kereskedelmi hiányának mérséklésével. A stratégiai vámtételek, az árfolyam-kiegyensúlyozás és a biztonságra összpontosító kereskedelmi intézkedések kombinálásával a Trump adminisztráció megkísérelheti egyensúlyba hozni a globális kereskedelmi kapcsolatokat.
Lehmann Kristóf
Borítókép: pixabay.com
The post Donald Trump vámháborúja: napi érdekek avagy letisztult stratégia? appeared first on Economania blog.