A fejlett világban az 1970-es évektől kezdve a társadalmi olló egyre inkább szétnyílik, a vagyoni és jövedelmi különbségek folyamatosan növekednek (Piketty, 2014). Ezzel párhuzamosan felértékelődött a szerepe a társadalmi mobilitásnak, azaz a társadalmi rétegek közti átjárhatóságnak.
Corak (2013) arra a megállapításra jutott, hogy azokban az országokban, ahol nagy a jövedelmi egyenlőtlenség, a szülők keresete nagyobb mértékben határozza meg a gyermekük jövőbeni keresetét. Elmondható tehát, hogy az egyenlőtlenség és az alacsony mobilitás kéz a kézben járnak.
Mobilitás és egyenlőtlenségek a világban
Forrás: Corak (2016) és Világbank (2020) adatai alapján saját szerkesztés
A homo economicus emberképből kiindulva a magas társadalmi mobilitás a tehetősebb családok érdekeivel erősen szemben áll, hiszen a jómódú szülők szeretnék, ha gyermekük is hasonlóan kényelmes életet élhetne. Valójában azonban a magasabb társadalmi mobilitásból mindenki profitálhat, ugyanis óriási befolyással bír a politikai stabilitásra, a társadalmi kohézióra, a gazdasági mutatókra, végső soron a tágan értelmezett fenntarthatóságra.
Napjaink tudásalapú társadalmában a humán tőke szerepe felértékelődik, egyre inkább azok az országok lesznek versenyképesek, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a tanult, idegen nyelveket beszélő, megfelelő soft skillekkel rendelkező állampolgárok képzésére. Széchenyi István gondolata, miszerint „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik”, talán még sohasem volt ennyire érvényes.
Azokban a szegényebb családokban, ahol kénytelenek az erőforrásokat a rövid távú létfenntartásra fordítani, kevésbé valósulnak meg hosszú távú, összességében pozitív megtérülésű befektetések a gyermekek taníttatásába. Ez országos szinten is problémát jelent, hiszen így rengeteg az elpazarolt humán tőke. Tehát a mobilitás magasabb szintje a gazdaságra is pozitív hatással van, hiszen ekkor az emberek megfelelő szorgalommal kamatoztatni tudják a bennük rejlő tehetséget, ez hatékony munkaerőpiaci allokációhoz és végső soron a termelékenység növekedéséhez, a nemzetgazdaság versenyképességének javulásához vezet (Róbert, 1990).
A mobilitás a társadalmi béke szempontjából is kiemelkedően fontos szerepet játszik. A méltánytalanság érzete, a reményvesztettség, kilátástalanság, a szegénységből való kitörés ellehetetlenülése rombolóan hat a társadalmi összetartozás érzetére és a demokráciára. Protzer (2021) kutatása a populizmus előretörésének legfőbb okaként az alacsony társadalmi mobilitást határozta meg.
A gazdasági és társadalmi előnyökön kívül mindenképp érdemes megemlíteni a témakör morális aspektusait. A gazdasági egyenlőtlenség kérdéskörét illetően heves filozófiai viták folynak, azonban az esélyegyenlőség fontosságát tekintve társadalmi konszenzus van. A legtöbben egy meritokratikus társadalmat tartanak kívánatosnak, ahol az egyéni szorgalom és tehetség az előremenetel kulcsa, és nem az határozza meg a gyerek sorsát, hogy melyik város melyik családjába repítette a gólya.
Felmerül a kérdés: hogyan érhető el a társadalmi mobilitás megfelelő szintje? Az államnak e tekintetben kulcsfontosságú szerepe van. Újraelosztással, célzott támogatásokkal, megfelelő adópolitikával mind-mind növelhető a mobilitás, de kulcsfontosságú a megfelelő oktatási rendszer is.
Az iskolának elméletben a társadalmi mobilitás legfőbb csatornájának kell lennie, ezzel szemben azonban gyakran a meglévő társadalmi hierarchia újratermelődésének helyszíne. A szülők rossz anyagi helyzete ellehetetlenítheti a gyermekek megfelelő tanulási környezethez való hozzáférését, továbbá a szülők jövedelme befolyásolhatja utódaik oktatásának minőségét. Ezzel párhuzamosan a fizetős felsőoktatás nagy mértékben rontja a mobilitási esélyeket.
Az alacsony szintű újraelosztás és az önköltséges felsőoktatás miatt az Egyesült Államokban Európához képest alacsonyabb a mobilitási szint figyelhető meg (World Economic Forum, 2020). Ezzel szemben Finnország példáján keresztül látszik, hogy egy széleskörben elérhető, ingyenes, esélyegyenlőségre és felzárkóztatásra koncentráló minőségi oktatási rendszer rendkívül kedvező mobilitási mutatókat eredményezhet.
Végső soron a társadalmi mobilitás alakulása kulcstényező lehet minden ország számára, mely szem előtt tartja a hosszú távú társadalmi és gazdasági fenntarthatóságot.
Mihályi Máté
A szerző a 2023-as Economania blogíró verseny harmadik helyezettje
Hivatkozások:
Corak, M. (2013). Income Inequality, Equality of Opportunity, and Intergenerational Mobility. Journal of Economic Perspectives. 27(3), 79-102.
Corak, M. (2016). Inequality from Generation to Generation: The United States in Comparison. IZA Discussion Paper, No. 9929, 11-12.
Piketty, T. (2014). Capital in the twenty-first century. Cambridge Massachusetts: The Belknap Press of Harvard University Press (Ford. Arthur Goldhammer)
Protzer, E. S. M. (2021). Social Mobility Explains Populism, Not Inequality or Culture. CID Research Fellow and Graduate Student Working Paper Series. 2021.118. Harvard University, Cambridge, MA
Róbert, P. (1990). Társadalmi mobilitás in: Andorka R., Kolosi T., Vukovich Gy. (szerk.): Társadalmi riport, TÁRKI, Budapest, 356-372
Word Economic Forum (2020). The Global Social Mobility Report 2020: Equality, Opportunity and a New Economic Imperative. (p. 7.) https://www3.weforum.org/docs/Global_Social_Mobility_Report.pdf
(Letöltés dátuma: 2023. 01. 25.)
World Bank (2021). Poverty and Inequality Platform, Gini index. https://data.worldbank.org/indicator/SI.POV.GINI (Letöltés dátuma: 2023. 01. 25.)
Főoldali kép forrása: pixabay.com
The post Fel is út, le is út: miért fontos a társadalmi mobilitás? appeared first on Economania blog.