Az elmúlt évek legnagyobb, globális jelentőségű eseményei közé tartozik a koronavírus-járvány. Ez a sokk mindennapi életünket fenekestül forgatta fel, és számos területen marandandó vagy legalábbis maradandónak tűnő változásokat hozott. Ezek közül is kiemelkedik az otthoni munkavégzés jelentőségének emelkedése, mely új kihívások elé állítja mind a munkavállalókat, mind a munkaadókat. Bár a fejlett országok jelentős részében számottevő munkaerőhiány volt megfigyelhető a járványt megelőzően is, a pandémia lecsengését követően alapvetően új trendek formálódtak a munkaerőpiacon, miközben a munkaerőpiac feszessége nem csökkent[1]. Ezen új fejlemények közé tartozik, hogy a munkavállalók jelentős része a munkaidejének számottevő részében otthonról dolgozik. De így fog ez maradni hosszabb távon is?
Ahhoz, hogy érdemben tudjunk előrejelzést tenni az otthoni munkavégzés jövőjére vonatkozóan, érdemes megvizsgálni a munkavállalók elvárásainak alakulását. Chen és szerzőtársai friss tanulmányunkban (Chen és szerzőtársai, 2023) a New York Fed Survey of Consumer Expectations (SCE) kérdőíves felmérését használva elemezték az otthoni munkavégzés alakulását és a munkavállalóknak az erre vonatkozó preferenciáit. A tanulmány főbb eredményeit mutatja az alábbi ábra:
Otthoni munka: preferenciák és várakozások a koronavírus-járvány előtt, alatt és után
Megjegyzés: Az ábra a 2020. májusi (A panel) és 2020. és 2021. októberi (B, C és D panelek) kérdőíves felmérések eredményeit mutatja nemek szerint bontva (nők kékkel, férfiak narancssárgával jelölve), 95 százalékos konfidenciaintervallumokkal. Forrás: Chen és szerzőtársai (2023).
Míg a megkérdezettek munkájuknak csak 14 százalékát végezték otthonról 2020 februárjában, addig ez az arány májusra 58 százalékra ugrott, és októberre is csak kismértékben, 49 százalékra csökkent. Egy évvel később, 2021 októberében már a korlátozások jelentős része feloldásra került, azonban még ekkor is 38 százalékon állt a mutató, jelentősen meghaladva a járvány előtti értéket.
Még érdekesebb képet mutat az otthoni munkavégzésre vonatkozó preferenciák alakulása. A pandémia előtt (2020 februárjára vonatkozóan) a nők és a férfiak is munkaidejük számottevő részét – 38, illetve 32 százalékát – kívánták otthon tölteni, ami jelentősen meghaladta a ténylegesen otthonról dolgozott időt. Májusra mindkét nem körében mintegy 13 százalékponttal nőtt a távmunkára vonatkozó elvárás. A 2020 októberében elvégzett felmérés alapján a válaszadók többsége (61 százaléka) arról számolt be, hogy amikor állást választanak, a járvány megnövelte annak a fontosságát, hogy lehetőségük van-e otthoni vagy távoli munkavégzésre. Az egy évvel később, 2021 októberében megismételt adatgyűjtés során a válaszadók 55 százaléka tartotta fontosnak ezt. Ez a mutató, bár kismértékű csökkenést mutat, még így is jelentős ahhoz, hogy a potenciális munkaadók komolyan vegyék, amikor kialakítják a munkavégzés kereteit.
A 2021. októberi felmérés alapján a válaszadók mintegy 60 százalékának a munkahelye a járvány nyomában új szabályokat vezetett be az otthoni munkavégzésre vonatkozóan, és az ilyen helyen dolgozó válaszadók majdnem kétharmada arra számított, hogy ez fennmarad a járvány végeztével.
Az otthoni munkavégzéssel kapcsolatos korábbi kutatások alapján a nők, köztük is különösen a kisgyermeket nevelők, többre értékelték a rugalmas munkavégzési formákat, mint a férfiak. Chen és szerzőtársainak eredményei arra engednek következtetni, hogy a járvány okozta sokk minden demográfiai csoportnál – férfiak és nők körében, házasok és egyedülállók, gyermeket nevelők és gyermektelenek körében – egyenletesen növelte az otthoni munkavégzés iránti preferenciát és annak jelentőségét a munkahely megválasztása során.
Összefoglalásul elmondható, hogy a koronavírus-járvány egyik, tartósnak tűnő mellékhatásaként számos munkakörben a munkavégzés helyszíne részben otthonra tevődött át. Ebben a munkavállalói preferenciák alapján a közeljövőben nem várható jelentős visszarendeződés – legalábbis addig, amíg a munkapiac feszessége fennmarad.
Hivatkozások:
Causa, Orsetta, Michael Abendschein, Nhung Luu, Emilia Soldani és Chiara Soriolo. 2022. “The post-COVID-19 rise in labour shortages”, OECD Economics Department Working Papers, No. 1721, DOI: https://doi.org/10.1787/e60c2d1c-en.
Chen, Yuting, Patricia Cortés, Gizem Koşar, Jessica Pan és Basit Zafar. 2023. “The Impact of COVID-19 on Workers’ Expectations and Preferences for Remote Work.” NBER Working Papers, No. 30941. DOI: https://doi.org/10.3386/w30941
[1] Lásd például Causa és szerzőtársai (2022) tanulmányát.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
The post Hány napot lehet dolgozni otthonról? appeared first on Economania blog.