A közbeszédben, a szervezetek, vállalatok életében és általában a mindennapjainkban egyre erőteljesebben jelenik meg a klímaváltozás elleni küzdelem szükségessége. A jegybankok között is egyre inkább uralkodóvá válik az a nézet, hogy minden lehetséges eszközt meg kell ragadni, amivel támogatni lehet ezt a harcot. Ennek számtalan megnyilvánulási formája van. Például kedvezőbb betételhelyezési lehetőséggel ösztönzik a bankokat zöldebb hitelezésre (kínai jegybank), az eszközvásárlásokat zöldítik (Bank of England) vagy akár ki is zárnak programjaikból olyan szektorokat, amelyek károsítják a környezetet (Riksbank), illetve kedvező finanszírozást nyújtanak zöld hitelezéshez (MNB). Ezek az eszközök végső soron mind konkrét, anyagi ösztönzőt nyújtanak egyes piaci szereplőknek, amiért cserébe a zöld szempontok erőteljes figyelembevételét várják el a jegybankok.
Az anyagi ösztönző fontosságát egy, az MNB által végzett kérdőíves kutatás is alátámasztotta (Hergár és Szolnokiné, 2021). Az eredmény alapján elsősorban akkor választanak környezeti és fenntarthatósági célokhoz köthető hiteleket és befektetéseket a fogyasztók, ha azok anyagilag is megérik. Itt a blogon is írtunk már arról, hogy a direkt anyagi ösztönzők mellett, illetve azt kiegészítve kiemelten fontos a mérés, a rendelkezésre álló információk felhasználásának minél szélesebb körű elterjedése. Állami, jegybanki oldalról a mérés segít abban, hogy megértsük, mit is csinálunk valójában és hol lehet a legjobban beavatkozni. Ezen túl bármely szervezetnél igaz lehet, hogy önmagában a valós kép megismerése anyagi ösztönzők nélkül is adhat egyfajta motivációt a jó gyakorlatok implementálására akár plusz költségek árán is. Kérdés, hogy ez csak a szervezetekre, vállalatokra igaz, akiknek a nap végén akár áttételesen is (pozitívabb megítélés), de lehet anyagi haszna is belőle, vagy a mindennapi embereket is befolyásolja a mérés.
A német jegybank kutatói ennek megértésére tettek kísérletet nemrég megjelent tanulmányukban (Bernard et al, 2022). Azt vizsgálták egy kérdőíves kutatásban, hogy a CO2 kibocsátást ellensúlyozó lépéseknek változik-e a támogatottsága, ha ennek mikéntjéről információt kap az egyén. Egész pontosan megkérdezték a résztvevőket, hogy egy mallorcai repülőút esetében mekkora összeget lennének hajlandóak fizetni olyan projekt finanszírozására, ami az út CO2 kibocsátását ellensúlyozza. Ezután a kérdőívben résztvevők egy részének (a „kezelt csoport”) jelezték, hogy a klímaváltozás egyik legfontosabb oka a CO2 kibocsátás, ami mérsékelhető a túlzott húsfogyasztás visszafogásával vagy a szükségtelen repülő és autóutak csökkentésével. A „kontroll csoport” viszont nem kapott ilyen információt. Később a kérdőívben az elsőhöz hasonló kérdést tettek fel egy repülő út CO2 kibocsátásának ellensúlyozásával kapcsolatban.
Ezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az informált résztvevőknél szignifikánsan, pozitívan változott a hozzájárulásra való hajlandóság a „kontroll csoporthoz” képest (természetesen figyelembe véve a szocio-demográfiai adottságokat). Vagyis az információ (vagy az információ megerősítése, a figyelemfelhívás) önmagában növeli a klímaváltozás elleni harcban való részvételi hajlandóságot akkor is, ha ezzel egyébként aktuálisan egyéni haszon nem jár együtt. Természetesen az eltérő társadalmi csoportok reakciója is eltérő mértékű. Jelentős pozitív változás elsősorban a magasabb jövedelműeknél volt tapasztalható, ami összhangban van azzal, hogy nekik a lehetőségük is nagyobb anyagilag támogatni ilyen típusú kezdeményezéseket. Némiképp meglepő módon erősebb pozitív hatást vált ki az információ az idősebb generációnál, mint a fiatalok vagy a középkorúak esetében. Ez természetesen adódhat abból is, hogy a fiatalabb generációknak egyébként is nagyobb a hajlandóságuk ilyen típusú ügyek támogatására. A klímaváltozás problémájára egyébként is érzékenyebb embereknél az információ hatása viszont összességében erősebb, ami némiképp árnyalja az előbbi megállapítást.
Az egyes csoportok közötti eltérés természetes, és jól mutatja, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan motiváljuk a különböző társadalmi csoportokat a közös küzdelemben való részvételre. Az egész biztos, hogy szükséges minél szélesebb körben, minél precízebben, a mindennapi élethez igazodva bemutatni a környezeti fenntarthatóság fontosságát, és az egyéni részvétel széleskörű lehetőségeit.
Banai Ádám
Hivatkozások:
Bernard, René, Panagiota Tzamourani, Michael Weber (2022): Climate change and individual behavior, Deutsche Bundesbank, Discussion Paper No 01/2022
Hergár Eszter és Szolnokiné Pap Judit (2021): Zöld pénzügyi termékek: Csak akkor választjuk, ha anyagilag kedvező, MNB Szakmai cikk
Főoldali kép forrása: pixabay.com
The post Harc a klímaváltozás ellen – érdekel minket valójában? appeared first on Economania blog.