A tudományos kutatás elsődleges megjelenése az írott publikáció: egy tanulmány, amelyben a szerzők gyakran hosszú évek munkájának gyümölcsét osztják meg a tudományos közösséggel. A kéziratok közléséért felelős szakfolyóiratok kulcsszerepet töltenek be a tudományos kommunikációban: biztosítják a kutatási eredmények ellenőrzését, rendszerezését és terjesztését. Az utóbbi években azonban egyre nagyobb vita bontakozott ki a tudományos kiadók szerepéről és üzleti modelljéről.
A probléma alapja, hogy a tudományos publikációk nagy részét olyan kutatók készítik, akiknek munkáját közpénzből finanszírozzák. Ezzel szemben a publikációkat közlő kiadók óriási nyereséget termelnek az akadémiai közösség munkájából, miközben maguk a kutatók sem a cikkek írásáért, sem a bírálati folyamatban való részvételért nem kapnak anyagi ellenszolgáltatást a kiadóktól. Az egyik legnagyobb kiadó, a holland Elsevier, 2010-ben 36 százalékos haszonkulccsal dolgozott és közel 750 millió fontos profitot realizált (Buranyi, 2017).
Ez etikai és strukturális kérdéseket vet fel: mennyire elfogadható, hogy a tudományos tudás – amely a közösség érdekében jön létre – profitorientált vállalatok kezébe kerül? Hogy jobban megértsük a problémát, a következőkben nagy vonalakban felvázoljuk, hogyan működik az akadémiai publikációs rendszer.
A tudományos publikáció folyamata
A legtöbb európai egyetemen a kutatók fizetésüket állami vagy egyéb közfinanszírozott forrásokból kapják. Az akadémiai munkájuk részeként nemcsak oktatási tevékenységet végeznek, hanem kutatói feladatokat is ellátnak, amelyek eredményét általában tudományos publikáció formájában osztják meg. A tudományos kéziratok közlésének elsődleges platformot pedig a tudományos kiadók által kezelt szakfolyóiratok nyújtanak. A szakfolyóiratok feladata, hogy a beérkezett kéziratokat szűrjék, a minőségbiztosítást megszervezzék és a publikációkat rendszerezett és kereshető formában tegyék közzé.
A kutatók akadémiai előmenetele szorosan összefügg azzal, hogy milyen rangos folyóiratokban publikálnak. A magas besorolású lapokban való megjelenés elősegíti a kutatók szakmai elismertségét, pályázati lehetőségeiket és egyetemi előmenetelüket. Ráadásul az egyetemek nemzetközi rangsorában is kulcsszerepet játszik az ott dolgozó kutatók publikációs teljesítménye, ami közvetetten az intézmény finanszírozására is hatással lehet.
A fenti tényezők miatt a tudományos közösség gyakorlatilag rá van kényszerítve arra, hogy a kiadók által működtetett szakfolyóiratokban publikáljon. Ez a függőség komoly visszaélésekhez és torzulásokhoz vezet. A következőkben néhány példán keresztül bemutatjuk, hogyan vezet a kiadók profitmaximalizálása egy olyan rendszer kialakulásához, amelyben a tudományos normák háttérbe szorulnak.
A szakmai lektorálás, mint adomány
A szakmai lektorálás (peer review) a tudományos publikációs rendszer egyik alappillére, amelynek célja a kutatások minőségének biztosítása. A folyamat során a kéziratokat a szakterület elismert kutatói vizsgálják meg, és több bírálati kör után döntenek arról, hogy a tanulmány publikálható-e, illetve milyen módosításokra van szükség. Elméletben a lektorálás a tudományos közösség önszabályozásának egyik eszköze, amely garantálja a kutatási eredmények megbízhatóságát.
A lektorálást végző kutatók – akárcsak a cikkek szerzői – szinte minden esetben térítésmentesen végzik ezt a munkát. Noha a lektorálás az akadémiai világ működésének egyik kulcsfontosságú eleme, a legtöbb egyetemi munkaszerződésben nem szerepel elvárt feladatként, és anyagi kompenzáció sem jár érte. A lektorálás láthatatlan munkája elképesztő mennyiségű munkaórát igényel a tudományos közösségtől. Aczél és munkatársai (2021) becslése szerint a kutatók 2020-ban világszerte több mint 100 millió órát töltöttek peer review-val – ez körülbelül 15 000 évnyi munkaidőnek felel meg. A kutatók átlagos fizetését figyelembe véve ez a munka az Egyesült Államokban körülbelül 1,5 milliárd dollár, Kínában pedig 600 millió dollár értékű hozzájárulást jelentett a tudományos kiadók számára – szinte kizárólag ellenszolgáltatás nélkül.
A legtöbb tudományos folyóirat fizetség ellenében teszi elérhetővé (paywall) a kutatók által közfinanszírozott forrásokból készített és lektorált cikkeket. Az olvasóknak, beleértve a tudósokat és a nagyközönséget, fizetniük kell a hozzáférésért, gyakran jelentős összegeket. Ez a gyakorlat ellentmond a tudomány egyik alapvető elvének, miszerint a tudományos eredmények közös tulajdont képeznek (Merton, 1973). A legtöbb magyarországi egyetem évente hatalmas összegeket fizet a kiadóknak, hogy kutatóik hozzáférjenek a szakirodalomhoz, amely elengedhetetlen a tudományos munkához. Ebben az értelemben a magyarországi egyetemek háromszor fizetnek a közfoglalkoztatott kutatók munkájáért, fizetnek a kutatás elkészítéséért, a szakmai lektorálásért, majd az elkészült munka elolvasásáért is.
A Sci-Hub és a tudományos kiadók jogi lépései
A tudományos publikációk elzártsága és az előfizetési díjak rendszere vezetett ahhoz, hogy egy kazah mesterszakos hallgató, Alexandra Elbakyan 2011-ben létrehozta a Sci-Hub nevű oldalt. A platform célja, hogy ingyenesen hozzáférhetővé tegye a tudományos publikációkat, megkerülve ezzel a kiadók által fenntartott fizetős rendszert.
A tudományos kiadók azonban szerzői jogokra hivatkozva évek óta jogi harcot folytatnak a Sci-Hub ellen. A kutatók ugyanis a publikálás során átadják szerzői jogaikat a kiadónak, így az oldal működése elméletileg jogsértőnek minősül. Az egyik legnagyobb tudományos kiadó, Elsevier, 2017-ben pert indított a Sci-Hub ellen, amelynek eredményeként az oldal több millió dolláros kártérítésre lett kötelezve (Schiermeier, 2017). Annak ellenére, hogy több országban is blokkolni próbálták, a Sci-Hub továbbra is elérhető különböző tükörszervereken keresztül, és sok kutató a tudományos közösség szempontjából szükséges ellenállásnak tekinti.
A nyílt tudomány és a kiadók új üzleti modellje
A nyílt tudomány (open science) mozgalma az elmúlt évtizedben egyre nagyobb lendületet vett, és egyik fő célkitűzése, hogy a tudományos publikációk ingyenesen hozzáférhetőek legyenek mindenki számára. Ez elméletben megoldhatná a paywall-problémát, de a kiadók megtalálták a módját, hogy továbbra is jelentős bevételhez jussanak. A nagy tudományos kiadók olyan nyílt hozzáférési (open access) modellt vezettek be, amelyben a publikálás nem az olvasók, hanem a szerzők számára vált fizetőssé. A folyóiratok publikációs díjat (Article Processing Charge, APC) számítanak fel, amelyet a szerzőnek vagy intézményének kell megfizetnie, ha a tanulmányt közlésre érdemesnek találják. Ezek a díjak a rangos folyóiratok esetében elérhetik a 12 000 dollárt, amit jellemzően a kutatót foglalkoztató egyetem vagy pályázati források fedeznek. Ez az üzleti modell rendkívül jövedelmezőnek bizonyult a kiadók számára: egy friss kutatás szerint az elmúlt években a nyílt hozzáférési díjakból származó bevételeik megháromszorozódtak, miközben a paywallból származó bevételeik csak lassan növekednek (Brainard, 2024).
Bár a nyílt hozzáférési modellek demokratikusabbá teszik a tudományt, a rendszer továbbra is kizáró mechanizmusokat rejt magában. Csak azok publikálhatnak nyíltan, akiknek van forrásuk a publikációs díjakra. Ez főként a fejlett országok és a nagyobb kutatóintézetek számára előnyös, míg a forráshiányos régiók kutatói háttérbe szorulhatnak. Illetve, a tudományos publikálás költségei továbbra is közpénzekből finanszírozódnak, de most a kutatók oldalán egyszeri összegben jelennek meg a költségek.
A tudományos publikáció továbbra is a kutatói kommunikáció legfontosabb formája, de a jelenlegi rendszer nemcsak a tudományos normákon, hanem a kiadók üzleti érdekein is alapul. A két érdek azonban nem mindig van összhangban, és ez kihat a tudományos eredmények elérhetőségére és megbízhatóságára.
Bár számos kutató foglalkozik a publikációs rendszer reformjával, ezek a törekvések gyakran nem jutnak el a szélesebb nyilvánossághoz. Amíg a kiadókra nem nehezedik valódi nyomás, érdemi változás aligha várható.
Kovács Márton
MNB Intézet
?????????????????
” data-medium-file=”https://i0.wp.com/economaniablog.hu/wp-content/uploads/2023/10/marton_kovacs_22.jpg?fit=292%2C300&ssl=1″ data-large-file=”https://i0.wp.com/economaniablog.hu/wp-content/uploads/2023/10/marton_kovacs_22.jpg?fit=998%2C1024&ssl=1″ src=”https://i0.wp.com/economaniablog.hu/wp-content/uploads/2023/10/marton_kovacs_22.jpg?resize=998%2C1024&ssl=1″ alt=”” class=”wp-image-6321″ style=”width:216px;height:auto” srcset=”https://i0.wp.com/economaniablog.hu/wp-content/uploads/2023/10/marton_kovacs_22.jpg?resize=998%2C1024&ssl=1 998w, https://i0.wp.com/economaniablog.hu/wp-content/uploads/2023/10/marton_kovacs_22.jpg?resize=292%2C300&ssl=1 292w, https://i0.wp.com/economaniablog.hu/wp-content/uploads/2023/10/marton_kovacs_22.jpg?resize=768%2C788&ssl=1 768w, https://i0.wp.com/economaniablog.hu/wp-content/uploads/2023/10/marton_kovacs_22.jpg?resize=1497%2C1536&ssl=1 1497w, https://i0.wp.com/economaniablog.hu/wp-content/uploads/2023/10/marton_kovacs_22.jpg?resize=1996%2C2048&ssl=1 1996w, https://i0.wp.com/economaniablog.hu/wp-content/uploads/2023/10/marton_kovacs_22.jpg?resize=1200%2C1231&ssl=1 1200w, https://i0.wp.com/economaniablog.hu/wp-content/uploads/2023/10/marton_kovacs_22.jpg?resize=1100%2C1129&ssl=1 1100w, https://i0.wp.com/economaniablog.hu/wp-content/uploads/2023/10/marton_kovacs_22.jpg?w=2200&ssl=1 2200w, https://i0.wp.com/economaniablog.hu/wp-content/uploads/2023/10/marton_kovacs_22.jpg?w=3300&ssl=1 3300w” sizes=”(max-width: 998px) 100vw, 998px” />
Kovács Márton a ELTE PPK pszichológia szakán szerezte mesterdiplomáját, ugyanitt jelenleg doktori tanulmányokat folytat. Az MNB Intézethez 2023-ban csatlakozott. Elsősorban kutatóként dolgozik a metatudomány területén, ahol a tudományos hatékonyságot és megbízhatóságot vizsgálja.
Aczel, B., Szaszi, B., & Holcombe, A. O. (2021). A billion-dollar donation: estimating the cost of researchers’ time spent on peer review. Research integrity and peer review, 6(1), 1-8.
Merton, R. K. (1973). The sociology of science: Theoretical and empirical investigations. University of Chicago press.
Buranyi, S. (2017). Is the staggeringly profitable business of scientific publishing bad for science. The Guardian, 27(7), 1-12.
Brainard, J. (2024, August 1). Open to business: Authors are increasingly paying to publish their papers open access. But is it fair or sustainable? Science. https://www.science.org/content/article/pay-publish-model-open-access-pricing-scientists
Schiermeier, Q. (2017). US court grants Elsevier millions in damages from Sci-Hub. Nature, 6(541), 10-1038.
Borítókép: pixabay.com
The post Ingyenmunka a tudományban appeared first on Economania blog.