A felsőoktatási felvételi időszak alatt rengeteg lelkes hallgató próbálja feltérképezni a különböző intézményeket annak reményében, hogy sikerül megtalálnia a számára legmegfelelőbb egyetemi képzést. Ezek a diákok biztosan számtalanszor láttak különböző egyetemi felhívásokat, amelyekkel arra hivatkozva próbálták meggyőzni a felvételizőket a jelentkezésre, hogy az adott intézmény milyen előkelő helyen szerepel a nemzetközi egyetemi rangsorokban. Ugyanakkor jogosan merülhet fel a kérdés: mégis ki(k)nek a véleménye szerint, illetve milyen szempontok alapján állítják fel az egyetemi rangsorokat?
A nemzetközi egyetemi rangsorokat különböző folyóiratok, szervezetek, vállalatok és kutatóközpontok szakértői és akadémikusai állítják össze éves rendszerességgel. A nyomtatott sajtóban és online formában is közzétett rangsorok az egyetemek kiválóságát megragadó indikátorok különböző súlyozásával készülnek: az oktatási minőség, a kutatási tevékenység, a munkavállalók és az alumni hallgatók befolyása és díjainak száma, a nemzetköziesség a finanszírozási feltételek, a hallgatói lehetőségek, a történelmi hírnév, a diplomások elhelyezkedése, valamint a piaci kapcsolatok különféle kombinációit veszik figyelembe. Az egyetemi rangsorok kategorizálhatók globális vagy földrajzi térségre vonatkozóan, illetve a teljes intézményi listák mellett találhatunk szakterületek szerinti besorolást is. A továbbiakban kizárólag a globális, tudományterület szerint nem megbontott egyetemi rangsorokkal fogok foglalkozni.
A három legrégebbi és legtekintélyesebb nemzetközi egyetemi rangsort a Quacquarelli Symonds (QS), a Times Higher Education (THE) és a ShanghaiRanking Consultancy (the Academic Ranking of World Universities; ARWU) készíti. Nem kérdés, hogy ezek a rangsorok erőteljes létjogosultsággal rendelkeznek a felsőoktatási tudományterületeken, valamint a legfontosabb információs bázisoknak minősíthetők az intézmények összehasonlítása során. Ugyanakkor egy laikus embernek igencsak nagy kihívást jelenthet a különböző rangsorolási formák közötti kiigazodás, hiszen roppant nehéz eldönteni, hogy melyik nemzetközi listának lehet hinni. Vegyünk is néhány éllovas felsőoktatási intézményt példaként, és nézzük meg, hogyan teljesítenek a különböző nemzetközi egyetemi rangsorokban (2021-es egyetemi rangsorokat vizsgáltam meg, mivel az ARWU még nem közölte a 2022-es évre vonatkozó adatokat):
- Eidgenössische Technische Hochschule (ETH) Zurich: 6. helyen szerepel a QS indikátorai alapján, míg 14. a THE és 21. az ARWU ranglistáján;
- The London School of Economics and Political Science (LSE): 49. helyen szerepel a QS indikátorai alapján, míg 27. a THE ranglistáján, az ARWU-nál pedig a 151-200. hely között van feltűntetve;
- University of California, Berkeley (UCB): 30. helyen szerepel a QS indikátorai alapján, míg 7. a THE és 5. az ARWU ranglistáján;
- Fudan University: 34. helyen szerepel a QS indikátorai alapján, míg 70. a THE ranglistáján, az ARWU-nál pedig a 77. helyen van feltűntetve;
- És végezetül nézzük meg, hogy melyik egyetem volt 2021-ben a világ legjobbja: a QS szerint az amerikai Massachusetts Institute of Technology (MIT), míg a THE rangsora alapján az angol University of Oxford, az ARWU-nál pedig a szintén amerikai Harvard University a befutó.
A fent említett példák nagyon jól szemléltetik, hogy a különböző rangsorok között látványos különbségek vannak, így roppant nehéz a választott egyetem teljesítményének objektív megítélése, egy egységes világrangsorban való elhelyezése. A nemzetközi egyetemi rangsorok értelmezésekor tehát fontos szemügyre vennünk az adott rangsor összeállításának módszertanát. Az alkalmazott indikátorok ismerete megkönnyítheti az egyes felsőoktatási intézmények szubjektív szempontok szerinti megítélését, s így a számunkra elméletileg ideális felsőoktatási intézmény kiválasztását.
Az egyetemi rangsorok módszertanának egyszerűsített összehasonlítása
Forrás: saját szerkesztés és csoportosítás a különböző módszertanok alapján
QS World University Rankings
A QS nemzetközi egyetemi rangsort 2004 óta állítja össze a brit Quacquarelli Symonds, amely a világ felsőoktatási intézményeinek elemzésére szakosodott vállalat. A QS World University Rankings hat következetes és rendkívül egyszerű mérőszám alapján állítja össze rangsorát, amely alapján egyértelműen össze tudja hasonlítani az adatbázisában szereplő közel 1300 egyetem teljesítményét.
A globális rangsorok többségére jellemző, hogy a legnagyobb hangsúlyt az egyetemek kutatási teljesítményére helyezik. A QS indikátorai között is a tudományos hírnév szerepel a legnagyobb, 40 százalékos súllyal. A QS akadémiai felmérése több mint 130.000 felsőoktatási szakértő véleményét gyűjti össze, és ez alapján méri a világ egyetemein folyó kutatási tevékenység minőségét. A kutatás fontosságát tovább nyomatékosítva a QS 20 százalékot szentel a tudományos idézettségnek is. A karonkénti idézettségi mutató kiszámításához figyelembe veszik az intézmény munkatársai által publikált tudományos írások idézettségét – az Elsevier Scopus-t, a világ legnagyobb tudományos folyóirat-adatbázisát használva -, és az egyetem különböző karjain oktatók létszámát egy ötéves periódusban.
A kutatáson kívül az oktatás a felsőoktatási intézmények teljesítmény megítélésének másik kulcsfontosságú eleme. Az oktatási minőséget köztudottan nehéz mérni, ugyanakkor a QS szerint ez a tanár/diák aránnyal ragadható meg a leghatékonyabban, így ez is 20 százalékos súllyal szerepel az indikátorok között. Minél magasabb az egy hallgatóra jutó oktatók száma, annál kisebb teher hárul az oktatókra, amely végső soron jó hatással lesz az oktatás minőségére.
Az egyetemi rangsorokban fontos szerepet játszik a külső megítélés is, így a munkaadói reputációs mérőszám 10 százalékos súlyt képez a vizsgált listában. A QS munkaadói felmérésében több mint 75.000 munkavállaló válasza alapján azonosítják azokat az intézményeket, amelyekből a legkompetensebb, leginnovatívabb és leghatékonyabb munkavállalók érkeznek. A QS további 5-5 százalékkal veszi figyelembe a nemzetközi oktatók és a nemzetközi hallgatói arányát, mivel egy nemzetközileg erősen beágyazott és nagy hírnévvel rendelkező egyetem képes bevonzani kiváló oktatókat és hallgatókat a világ minden tájáról.
Times Higher Education World University Rankings
A THE 2004 óta szolgáltat teljesítményadatokat a különböző felsőoktatási intézményekről, ugyanakkor a jelenleg használt rangsorolási módszertant csak 2010-től vezették be. 2004 és 2009 között a Times Higher Education a Quacquarelli Symonds-al együttműködve tette közzé a globális egyetemi rangsorát, amelyet Times Higher Education-QS World University Rankings néven ismertek. Ezt követően a Times Higher Education kivált a QS-ből, hogy a Thomson Reuters-el együttműködve egy új rangsorolási módszertant hozzon létre, amelyet azóta is minden évben közzétesznek. A Times Higher Education World University Rankings a kutatásintenzív egyetemek teljesítményét hasonlítja össze 13 különböző indikátor alapján, amelyeket 5 terület szerint lehet csoportosítani: oktatás, kutatás, idézettség, nemzetköziesedés és tudástranszfer.
A THE egyetemi rangsor a QS-nél jóval nagyobb, 30 százalékos súllyal szerepelteti az oktatás minőségét, amelynek pontosan a felét az intézmények oktatási presztízse adja. Az úgynevezett tudományos reputációs felmérésben az egyetemek oktatási és kutatási renoméját vizsgálják évről évre, közel 22.000 fős reprezentatív mintanagyság mellett. A Times Higher Education számára kiemelten fontos ezen kategórián belül a hallgatók és oktatók aránya (4,5%), a doktoranduszok és az alapképzésekben résztvevő hallgatók aránya (2,25%), a kitűntetett doktoranduszok és egyetemi akadémikusok aránya (6%), valamint az intézményi bevétel (2,25%). A felsorolt indikátorok érzékeltetik az adott intézmény elköteleződését az akadémikusok következő generációjának kinevelése iránt, valamint a doktori képzésben résztvevők minél nagyobb aránya is az oktatás minőségéről és az egyetem tudományos vonzerejéről tanúskodik.
Az intézmények kutatási tevékenysége az oktatás minőségével azonos, 30 százalékos súllyal szerepel a vizsgált globális rangsorban. Ebben a kategóriában a leghangsúlyosabb mutató a kutatói kiválóság és hírnév (18%), amely a fentebb ismertetett tudományos reputációs felmérésből kerül kiszámításra. A kutatási bevételek, valamint a kutatási produktivitás pedig 6-6 százalékos súllyal szerepel a kutatási kategóriában. A produktivitás mérésére az Elsevier Scopus adatbázisában elérhető tudományos folyóiratokban megjelent publikációk intézményi méretre skálázott számát használják. A kutatási tevékenységhez szorosan kapcsolódó idézettség, avagy kutatási befolyás 30 százalékát teszi ki a Times Higher Education egyetemi rangsorának. Ez a kutatási hatásmutató vizsgálja a felsőoktatási intézmények szerepét az új ismeretek és tudományos gondolatok terjesztésében, amelyet az egyetem munkatársai által publikált tudományos írások idézettségével mérnek az Elsevier Scopus adatbázisa alapján egy ötéves ablakban.
Egy egyetem sikerét annak nemzetközi hírnevével is lehet azonosítani, így a nemzetköziesség is fontos indikátora a THE egyetemi rangsornak. A külföldi hallgatók és nemzetközi munkatársak aránya (2,5-2,5%), valamint a nemzetközi együttműködések (2,5%) együttese adja a kategória 7,5 százalékos súlyát. Az egyetemek alapvető küldetése továbbá, hogy innovációkkal, találmányokkal és tanácsadással segítse a különböző piaci szektorokat. Az úgynevezett tudástranszfert az ipari bevételeken keresztül lehet megragadni, hiszen az megmutatja, hogy egy adott intézmény mekkora kutatási bevételre tesz szert a piacról. Ez a kategória 2,5 százalékos súlyozással szerepel a THE egyetemi rangsorban.
Academic Ranking of World Universities
Az ARWU vagy más néven a Shanghai Ranking 2003 júniusában jelent meg először a kínai Shanghai Jiao Tong Egyetem kiadásában. Az éves rendszerességgel kiadásra kerülő rangsort 2009 óta a Shanghai Ranking Consultancy, egy független felsőoktatási hírszerzési szervezet adja ki. Az ARWU évente több mint 1800 egyetemet rangsorol hat objektív indikátor alapján, amelyből a legjobb 1000 egyetem rangsorát teszik közzé.
A felsorolt nemzetközi egyetemi rangsorok közül az ARWU bizonyul a leginkább kutatásorientált listának. Az ARWU módszertanában ugyan több indikátor is szerepel, mégis elmondható, hogy ezek nagy része kifejezetten a kutatási tevékenységet értékeli. A kutatási eredményeket a Nature and Science folyóiratokban az elmúlt 5 évben megjelent cikkek számával, valamint a Science Citation Index Expanded (SCI-EXPANDED) és a Social Sciences Citation Index (SSCI) adatbázisában hivatkozott tanulmányok számával méri egyaránt 20-20 százalékos súllyal. A tudományos munkásság jelentőségét tovább növelve, az ARWU további 20 százalékos súllyal veszi figyelembe a tudományos művekben gyakran idézett kutatók számát.
Az oktatás minősége csak 10 százalékát teszi ki a teljes módszertannak, amelyet az intézmény alumni hallgatóinak (mindazok, akik alapképzési, mesterképzési vagy doktori fokozatot szereztek az egyetemen) Nobel-díjainak és Fields-érmeinek számával mér a Shanghai Ranking Consultancy. Nemcsak a korábbi hallgatók esetében kapnak kiemelt figyelmet a rangos elismerések, hanem az intézmény munkatársainak díjai is nagy mértékben, egészen pontosan 20 százalékos súllyal jelennek meg. Az ARWU 6. indikátora az egyes egyetemek egy főre jutó teljesítményét mutatja és a módszertan egytizedét teszi ki. Az úgynevezett PCP mutató a fenti öt index súlyozásának és a teljes munkaidőben oktatók létszámának aránya.
Tehát mitől is igazán jó egy egyetem? Melyik rangsornak lehet leginkább hinni?
A fenti példák kivétel nélkül azt bizonyítják, hogy ezekre a kérdésekre egyértelmű objektív válasz nem adható. Nem is véletlen, hogy ennyiféle módszertan létezik. Minden nemzetközi egyetemi rangsornak megvannak a maga előnyei és hátrányai, így érdemes megvizsgálni a használt indikátorok összetételét és arányát, mielőtt elhamarkodottan, nem ismert rangsorok alapján akarjuk kiválasztani a számunkra ideális felsőoktatási intézményt. Az optimális választás érdekében fontos megvizsgálni a tudományterületek szerinti bontást, illetve a régiós egyetemi rangsorokat is.
Horváth Zsófia
MNB Intézet, egyetemi tanársegéd
Horváth Zsófia a Budapesti Corvinus Egyetemen szerezte meg MSc fokozatát Közgazdasági elemző szakon. Szakmai pályáját a CIB Bank hitelkockázat elemzőjeként kezdte, majd 2016-ban csatlakozott a Magyar Nemzeti Bankhoz. Kezdetben a Monetáris stratégia főosztályon dolgozott, ahol fő feladata a döntéselőkészítő anyagok készítése volt. Később csatlakozott a Gazdaságtudományi ismeretterjesztési főosztályhoz, ahol a Magyar Nemzeti Bank kiemelt egyetemi együttműködéseivel foglalkozik jelenleg is. 2021 nyarán csatlakozott az MNB Intézethez.
Források:
https://www.topuniversities.com/qs-world-university-rankings/methodology
https://www.shanghairanking.com/methodology/arwu/2021
The post Mekkora egy egyetem értéke, avagy miről árulkodnak a felsőoktatási rangsorok? appeared first on Economania blog.