Az elmúlt években a kormányok, a szabályozók és a piaci szereplők is felismerték a klímaváltozás kezelésének fontosságát. A piaci szereplőknek a szabályozások mellett a saját üzleti érdekük miatt is meg kell ismerniük klímakockázati kitettségüket, és be kell építeniük a stratégiájukba a zöld szempontokat. Ennek a trendnek a részeként egyre nagyobb a jegybanki törekvés is a mérlegük, pénzügyi eszközeik klímakockázatainak átfogó elemzésére.
Az úttörőnek számító jegybankok jelentésein túl már számos jegybanki klímakockázati riport (TCFD riportok) jelent meg. A piachoz hasonlóan a jegybankok is keresik a legalkalmasabb mutatókat, módszertanokat, amelyek kellően standard, összehasonlítható és releváns képet tudnak nyújtani kitettségeik klímakockázatáról, és amelyek alkalmasak az üzleti modellekben való használatra.
Tavaly az euroövezet jegybankjai első alkalommal tették közzé TCFD-jelentéseiket, amelyben egységes módszertan alapján mutatják be portfólióik súlyozott átlagos karbonintenzitását (Weighted Average Carbon Intesity, WACI), teljes CO2-kibocsátását és karbonlábnyomát a saját hatáskörben kezelt, euróban denominált nem monetáris politikai célú portfóliókra. Az MNB 2022 óta folyamatosan – idén áprilisban már harmadik alkalommal – publikál ilyen jelentést, és a harmonizációs törekvésekkel összhangban a módszertant is igazította az aktuális nemzetközi gyakorlathoz.
De mi is az a WACI?
Az abszolút kibocsátási mérőszámok egy adott időszak alatt az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) teljes kibocsátott mennyiségét mutatják tonnában kifejezve. Gyakran használják a különböző kibocsátási előírásoknak való megfelelés alapjaként, például a kibocsátási kvóták vagy karbonadó esetében.
Ezzel szemben a WACI egy normalizált mutató, ami az ÜHG-emissziót valamilyen teljesítményre (például GDP, árbevétel, KWh, utaskilométer stb.) vetítve mutatja be, így jól használható különböző gazdasági tevékenységek környezeti hatékonyságának összehasonlítására vagy azok időbeli változásainak (például hatékonyságjavító beruházások visszamérésének) nyomon követésére.
A nemzetközi gyakorlatban a WACI a leginkább elterjedt mutató a pénzügyi befektetések átállási kockázatainak mérésére, így jól használható a jegybanki devizatartalékok szempontjából legrelevánsabb szuverén kötvények klímakockázati elemzésére is. Az állampapírok esetében a mögöttes feltételezés az, hogy azok végeredményben a teljes gazdaság tevékenységét finanszírozzák, ezért a teljes gazdaság emisszióját, illetve GDP-jét kell számba venni.
A mutató előnye, hogy a befektetők képesek a klímakockázatok mérséklésére a leginkább karbonintenzív entitások azonosításával és menedzselésével. A számítási folyamat relatíve egyszerű, hiszen az adatok elérhetőek és több országra rendelkezésre állnak (hasonló módszertannal), így nemzetközi összehasonlításra is lehetőség van.
Használata a klímakockázati elemzést végző jegybankok körében meglehetősen elterjedt, a számítási módszertan tekintetében azonban lehetnek eltérések: a nevezőben például használhatunk reál vagy vásárlóerős-paritáson mért GDP adatot, de lakosságra vetítve is kifejezhető a mutató. A reál GDP-vel való számítás biztosítja, hogy a karbonintenzitási mutató a tényleges, reál értelemben vett változást tükrözze, a PPP-GDP pedig kifejezetten a nemzetközi összehasonlításokban alkalmazott statisztika, amely kiszűri az eltérő árszínvonalak torzító hatását.
A számlálóban is több megközelítés létezik: az emisszió bemutatható területi (termelési) illetve fogyasztási alapon. Termelési megközelítésben egy ország közvetlen földrajzi határain belül kibocsátott ÜHG-ről beszélünk, függetlenül attól, hogy a termék vagy szolgáltatás felhasználása hol történik. A probléma ezzel az, hogy sok ország esetében a jelentős kibocsátással járó ipari tevékenységek „kiszervezésre” kerültek más országokba, amit a mutató nem vesz figyelembe. Ennek alternatívája a fogyasztási megközelítés, ami az adott országban felhasznált termékek és igénybe vett szolgáltatások ÜHG-kibocsátását méri úgy, hogy korrigálja a termelési megközelítésben számolt ÜHG-t a külkereskedelem hatásaival.
Az emisszió számításának két megközelítése között jelentős különbségek is lehetnek egyes országok esetében, ami számos kérdést felvet. Általánosságban elmondható, hogy a magas jövedelmű országokban sokkal magasabb a fogyasztás alapú kibocsátás, mint a termelés alapú. Ennek az ellenkezője igaz sok alacsony és közepes jövedelmű államra, ahol előfordulhat, hogy a hazai kibocsátás-intenzív iparágak túlnyomórészt a külföldi keresletet elégítik ki. Így felmerül, hogy a termelésen alapuló emissziós elszámolás a zöld átállás terheit aránytalan mértékben hárítja a fejlődő országokra.
A fent bemutatott módszertani változatosságok eddig jelentősen megnehezítették a portfóliók eredményeinek nemzetközi összevetését. Éppen ezért az MNB idei riportjában az euroövezeti jegybankok módszertanának megfelelő megközelítésben közölte a devizatartalék szuverén kitettségének WACI-mutatóit, összehasonlíthatóvá téve ezáltal legalább ebben a körben a mutató értékeit.
A WACI-t a vizsgált portfólió szerkezete és a kibocsátókhoz tartozó emisszió határozza meg – ezeket a paramétereket érdemes vizsgálni. A mutató képet ad arról, hogy relatíve milyen mértékben kerülnek alul- vagy felülsúlyozásra a nagyobb intenzitású országok kibocsátásai az egyes portfóliókban.
Különböző jegybanki portfóliók WACI-mutatója
Forrás: Jegybankok klímaváltozással kapcsolatos pénzügyi jelentései, saját szerkesztés
A klímakockázatok mérése kapcsán elmondható, hogy még az út elején járunk. A WACI kiindulásnak megfelel, de egy alapvetően múltbéli adatokra épülő közvetett mutatóról van szó, ami elfedheti a teljes kibocsátás növekedését, különösen olyan esetekben, amikor a termelés vagy a tevékenység szintje gyorsan növekszik. Így jelenleg elemzési célokra megfelelő, ugyanakkor eszközallokációs döntésekhez csak más mutatókkal együtt alkalmazandó.
Marczis Dávid és Karácsony Tímea
MNB
Marczis Dávid a Heller Farkas Szakkollégium senior tagja. Tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetem befektetés-elemzés és kockázatkezelés szakirányán, valamint az angliai University of Hull-on végezte. 2022-ben csatlakozott a Magyar Nemzeti Bank kockázatkezelési főosztályához, ahol többek között a devizatartalék pénzügyi kockázatainak elemzésével foglalkozik.
Karácsony Tímea a Budapesti Corvinus Egyetem közgazdasági elemző szakán szerezte mesterdiplomáját. A Magyar Nemzeti Bankhoz 2018-ban csatlakozott, ahol kezdetben a Monetáris stratégiai területen dolgozott, majd 2020-ban csatlakozott a Devizatartalék-befektetési stratégia főosztályhoz, ahol az általános befektetéselemzői kérdéseken túl az utóbbi években a tartalékkezelés fenntarthatósági aspektusaival is foglalkozik.
Borítókép: pixabay.com
The post Mérés nélkül nincs zöld fordulat – helyezzük kontextusba a karbonintenzitási mutatót! appeared first on Economania blog.