A japán jen közel 30 százalékos gyengülést mutatott az elmúlt egy év során, amivel az 1988-as részvény és ingatlanpiaci buborék kipukkadása óta nem látott szintre csökkent az amerikai dollárral szemben. A japán fizetőeszköz a világ harmadik legfontosabb devizája a dollár és az euró után, továbbá tartalék- és menedékeszköz jellege miatt a többi jegybank számára is nagy jelentőséggel bír. Mi áll a jen leértékelődése mögött? A japán gazdaság speciális, és az aktuális helyzet megértéséhez érdemes röviden tanulmányozni a történelmüket.
Időutazásunk a második világháború lezárását követő időszakhoz vezet vissza, az úgynevezett „japán gazdasági csoda” kezdetéhez, ami a 80-as évek végéig tartott. Az időszakot a nagymértékű iparosítás, innováció, illetve az emelkedő életszínvonal jellemezte. A korszak végére Japán a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává emelkedett. Hasonlóan ahhoz, ahogy ma Kínától várják, számos elemző gondolta úgy, hogy Japán túlnőheti az Egyesült Államokat. Bizonyára sokan hallottak róla, hogy a gazdasági túlfűtöttség csúcsán a Tokyo Imperial Palace többet ért, mint egész Kalifornia.
Most ugorjunk egészen 1989-ig, amikor a japán gazdasági buborék kipukkadt, ami az ingatlanpiac és a tőzsde összeomlásához vezetett. Az ezt követő időszakot a zéró gazdasági növekedés, defláció, stagnáló fizetések, az innováció és a vállalkozási kedv hiánya, valamint a külföldi befektetők elpárolgása jellemezte egészen napjainkig. Ezekhez hozzákapcsolódnak az országot sújtó demográfiai és munkaerőpiaci problémák: csökkenő populáció, elöregedő társadalom, valamint a „karoshi” kultúra. A japán jegybank mennyiségi lazítással és nulla közeli, illetve 2016 óta negatív kamatlábbal próbálta élénkíteni a gazdaságot, azonban a defláció sújtotta ország az elmúlt 30 évben képtelen volt teljesen helyreállni. A COVID által okozott válság tovább nehezítette a kilábalást, amit még csak tetézett az orosz-ukrán konfliktus.
A rövid történelemóra során elérkeztünk a jelenbe; hol tartunk most? Mégis minek tudható be a jen leértékelődése? Alapvetően két fő okra vezethető vissza a mostani helyzet: a magas energiaárakra és a globálisan emelkedő kamatlábakra. Az Oroszország és Ukrajna között zajló háború hatására az energiaárak ugrásszerű növekedésnek indultak, ami növekvő nyersanyagárakat és inflációt gerjesztett az egész világon. Japán minimális természeti energiaforrással rendelkezik, továbbá a 2011-es fukushimai katasztrófa óta a működő atomerőműveiket is jelentősen leépítették. Az energiafogyasztás nagy része importból valósul meg, ami gyengíti a jent. Ráadásul a Fed példátlan kamatemeléssel és szóbeli intervencióval reagált a válságra, aminek hatására a dollár erősödött a többi devizával szemben. A japán jegybank ezzel ellentétben nem változtatott a 2016 óta fennálló -0.1 százalékos alapkamaton, ami – együttesen az elszálló energiaárakkal – még mélyebb szintre lökte a jent.
Mi az oka, hogy – a fejlett országok jegybankjaival ellentétben – Japán nem kamatemeléssel reagált a válságra? Az egyébként is stagnáló, deflációtól szenvedő gazdaságban a kamatemelés csak olaj lenne a tűzre, ami elhúzódó recesszióhoz vezethet. A japán média és egyes elemzők is úgy gondolják, hogy a jelenlegi helyzetben a kamatemelés jelentősen megnövelné – az egyébként is magas – állami és lakossági adósságterhet, ami aláásná az évtizedek óta tartó gazdasági helyreállítást.
A japán jegybanknak hosszú ideje célja a defláció megfékezése, akárcsak a gyengébb jen. A 2-3 százalék közötti infláció kedvező a stabil gazdasági növekedés szempontjából, amit Japánnak hosszú idő óta először sikerült alulról megközelíteni 2022. áprilisban. A gyengébb jen élénkítheti a turizmust, valamint az exportorientált vállalatok versenyképesebbé válhatnak a nemzetközi piacon. Tehát a jelenlegi helyzet akár még kedvezhet is a japán gazdaságnak. Az importból származó magasabb költségeket eddig ellensúlyozni tudta az exportoldal, viszont a volatilis fizetőeszköz megnehezíti a tervezést a vállalatok számára. Továbbá a pandémia miatti korlátozások következtében a turizmus élénkülése is elmaradt. Ezen felül fontos látni, hogy számít az infláció és a devizagyengülés oka is. A jelenlegi infláció a kínálati oldalon keresendő, a keresleti oldal viszont nem élénkült. Ez a fogyasztók számára a legkedvezőtlenebb, mivel az energia- és élelmiszerárak növekedése teszi ki az infláció nagyrészét, viszont a bérekben évek óta nem történt emelkedés.
Cél egyáltalán az erősebb jen? A japán jegybank számára az inflációs cél követése az elsődleges feladat. A jelenlegi helyzet nem indokolja, illetve nem is teszi lehetővé a monetáris politika szigorítását, ugyanis a jegybank csupán átmenetinek tekinti a jelenlegi inflációt. Ezzel szemben a jen stabilizálásával kapcsolatban kevésbé egyértelmű a kommunikáció. A jegybank 1200 milliárd dollár értékben birtokol amerikai államkötvényeket, amivel az Egyesült Államok legnagyobb hitelezőjének számít. Októberig ebből legalább 43 milliárd USD költöttek, hogy stabilizálják a jen árfolyamát, azonban ezzel eddig csak lassítani tudták a leértékelődés ütemét. Az árfolyam további csökkenése tartóssá teheti a cél feletti inflációt, ami már alapvetően nem célja a jegybanknak. Hosszú távon vélhetően a háború befejezése, ezzel az energiaárak stabilizálódása, továbbá a Fed kamatemelési ciklusának lezárása jelenthet megoldást Japán problémájára.
Bérchegyi Márk
MNB Intézet
Bérchegyi Márk 2022-ben szerezte meg Msc fokozatát a Budapest Corvinus Egyetem Pénzügy szakon, befektetés elemző szakirányon. A mesterképzés során a pénzügyi ökonometriához kapcsolódó kutatással foglalkozott. A képzés befejezését követően csatlakozott az MNB Intézethez, ahol a kutatási területe az alkalmazott ökonometriai és pénzügyi kérdések vizsgálata.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
The post Mi áll a jen leértékelődése mögött? appeared first on Economania blog.