A 2024-es évben számos fordulat következett be a jegybankok monetáris politikájában. A jegybankok között voltak, amelyek lazításba kezdtek, mások szigorító intézkedésekre kényszerültek. Januárban öt mo-netáris politikai dilemma körvonalazódott; érdemes végigvenni, hogy milyen irányok körvonalazódtak és milyen kihívásokra fordulunk 2025 elején.
januárban jelentős bizonytalanság mutatkozott a Fed kamatpolitikájában, mert nagy volt az eltérés a jegybanki döntéshozók és a piaci árazásokból származtatott kamatvárakozásban. A Fed döntéshozóinak előrejelzéseiből a 2024 végi 4,5-4,75 százalékos kamatsáv volt azonosítható, míg a piaci határidős jegyzésekből származtatott kamatpálya 3,75–4 százalékos irányadó kamatsávot jelzett előre. Bár az amerikai gazdaság növekedése az év során dinamikus volt, a Fed nagy lendületű, 50 bázispontos lazításba kezdett 2024. szeptemberben, amiből gyorsan 25 bázispontos lépésközre váltott és így végül a 2024. decemberi ülésén a 4,25-4,5 százalékos kamatsávba csökkentette az irányadó rátát. Emellett szigorúbb hangvételben, mindössze két kamatvágást jelzett a Nyíltpiaci Bizottság 2025-re. 2025 januárjának nagy részében a piaci árazásokból származtatott kamatpálya csak egy 25 bázispontos kamatcsökkentést valószínűsített 2025-re, ami január végén némi korrekció után két csökkentésre változott. Összességében a 2024-es kamatpályára vonatkozóan a Fed kis mértékben szigorú irányba, a piaci szereplők nagyobb mértékben lazító irányba tévedtek. 2025 elején nem látszik érdemi különbség a Fed által és a piacon várt kamatpályákban.
Fontos bizonytalanság volt tavaly év elején a Fed mérlegpolitikájának és a többlettartalékok szintjének kérdése. A pandémia során végbement drasztikus bővítést követően 2022-től a Fed csökkentette mérlegét. A folyamatot 2023-ban az SVB bank csődje állította meg ideiglenesen, amikor a Fed újra likviditásnyújtásra kényszerült. Ezt követően zavartalanul folytatódott a mérleg összehúzása, de 2024 során már több Fed döntéshozó is utalt arra, hogy az év második felében a pénzügyi intézmények Fednél lévő többlettartalékai csökkenhetnek, azaz effektívvé válhat a likviditás szűkülése a bankrendszerben. Emiatt a döntéshozók jelezték, hogy a mennyiségi szigorítást célszerű lehet lassítani, majd leállítani. 2024. júniustól a Fed lassított a mennyiségi szigorítás ütemén, azaz csökkentette azt a havi ütemet, amekkora összeggel a mérlegét zsugorítja. Az előrejelzésekkel összhangban 2024-ben a mennyiségi szigorítás hatására folyamatosan, kis mértékben csökkent a pénzügyi intézmények rendszerszintű likviditása (többlettartalék), de ez nem okozott zavart a működésükben. A Fed eszköztár-változtatásainak köszönhetően nem következett be a 2023-as év regionális bankcsődjeihez hasonlítható esemény, így 2024 során 7731 milliárd dollárról 6948 milliárd dollárra csökkent a Fed mérlege. 2025 fő kérdése, hogy az infláció miatt kamatpályában (relatíve a korábban várt pályához képest) szigorító Fed a likviditás szűkülésére hogyan fog reagálni: elindít-e egy újabb mennyiségi lazítást, amivel kommunikációs kihívást okoz, vagy más eszközzel nyújt likviditást, esetleg kivár?
Az Európai Központi Bank némileg cél feletti inflációról és alacsony gazdasági növekedésről szóló döntési dilemmája is eldőlt idén. 2023 második felében gyakorlatilag megállt az euroövezet reálgazdasági növekedése, de az inflációs ráta még nem közelítette meg kellő mértékben a 2 százalékos árstabilitási célt. Ez kihívást jelentett a jegybanki döntéshozók számára. 2024-ben az első három negyedév adatai lassú, de enyhén gyorsuló gazdasági növekedést mutattak, így 0,4 százalékkal, majd 0,5 százalékkal növekedett a korábbi stagnálás után az euroövezet gazdasága. Ehhez képest a harmadik negyedéves éves összevetésű gazdasági növekedés 0,9 százalék volt. Eközben az inflációs ráta jelentősen csökkent: míg az év első felében 2,6 százalék volt az átlagos inflációs ráta, a második félév átlaga már mindössze 2,2 százalék. Így a gazdaság élénkülése és az infláció célra csökkenése utat nyit az Európai Központi Bank döntéshozói számára a további lazítás előtt.
A kínai jegybank alacsony inflációval és az ingatlanpiac zavaraival kapcsolatos kihívása fennmaradt. Kínában az éves inflációs ráta 2023 második negyedév óta 0 százalék közelében van, ami deflációs kockázatot hordoz magában. A kínai jegybank és a pekingi adminisztráció több lépésben igyekezet élénkíteni a gazdasági növekedést és javítani az ingatlanszektor helyzetét. A gazdasági növekedés az idei negyedévekben stabilan, 4,6 százalék és 5,3 százalék között alakult, ugyanakkor a dinamika elmarad a pandémia előtti évek növekedésétől. Mindeközben a 2010-es évek közepére jellemző tartós negatív tartományban alakult a kínai termelői infláció az elmúlt két évben. Ez a gazdasági aktivitás, elsősorban a kereslet gyengeségét mutatja, és a számokból látható, hogy a kínai gazdaságpolitikának tartósabb növekedési kihívással kell megbirkóznia.
A japán jegybank esetében a fő kérdés a szigorítás 2024-es folytatása volt. A japán jegybank 2024 márciusában mínusz 10 bázispontról 10 bázispontra emelte rövid kamatait, ezzel véget ért a negatív kamatok kora globálisan. Az inflációs kockázatok miatt júliusban a jegybank újabb kismértékű, 15 bázispontos szigorítással 0,25 százalékra emelte az irányadó kamatot. A szigorítás elkerülhetetlen volt, a japán inflációs ráta augusztusig emelkedő dinamikát mutatott és elérte a 3 százalékot, ami a több évtizedes deflációs kockázatok után Japánban új helyzetnek tűnt. Mindeközben a jen két hullámban jelentősen gyengült a dollárral szemben június-júliusban meghaladva a 160-as, korábbi intervenciós árfolyamszintet, majd jelentős erősödés után a kora őszi 140-es szintről 2025 januárra újra elérte a 155-158-as szintet. A jen gyengülése részben a továbbra is nagyon alacsony rövid kamatokkal hozható összefüggésbe.
Emellett a japán jegybank fokozatosan építette le a 10-éves államkötvény hozamok célzását. 2022 decemberétől már nem tudta tartani a 25 bázispontos hosszú hozam célt, és 2023-ban eleinte 40-50 bázispont közé, majd 2023 év végére közel 90 bázispontig engedte a 10-éves hozamokat. Végül 2024 márciusában adta fel végleg a hozamgörbekontroll intézkedését. A 10-éves japán hozamok 2024-ben több alkalommal is 1 százalék fölé emelkedtek, 2024 decemberében is 1,1 százalék körül alakultak, végül 2025 januárban 1,25 százalékig ugrottak, emelkedő trendet követve. Mindez alapján a japán jegybank bár inflációs oldalról nem kényszerül gyors szigorításra, a gyengülő jen és a hosszú hozamok emelkedése továbbra is nyomás alatt tartja a jegybankot. Ez az évek óta húzódó kihívás a japán gazdaságpolitika egyik fő problematikája lehet 2025-ben is: az adósságrátára nyomást helyezhet a jövőben az államkötvényhozamok átértékelődése.
Összességében 2024-ben számos globális jegybanki dilemmára választ kaptunk. Elsősorban az ázsiai jegybankok esetében mutatkozik nagyobb bizonytalanság 2025-ben, ahol fennmaradtak a legfontosabb kérdések. Japánban a jen alakulása inflációs és pénzpiaci szempontból is fontos lehet 2025-ben, a hosszú hozamok kihívása pedig tartós kérdéssé válhat. 2024 augusztusában egy gyors jen carry trade korrekció zajlott le a devizapiacon, így kérdéses, hogy ha a japán jegybank további szigorításra kényszerül, akkor milyen tovagyűrűző pénzpiaci hatások alakulhatnak ki. A kínai jegybank a költségvetési politikával együtt várhatóan jövőre is folytatja az élénkítést a defláció elkerülése és a gazdasági aktivitás erősítése érdekében. 2024-ben a jegybankok széttartó monetáris politikai pályára álltak, amiben az országspecifikus és a költségvetési pozíciókban megjelenő különbségek is fontosak voltak. A széttartó monetáris kondíciókban jövőre sem várható változás, így 2025 monetáris politikai történeteit az országspecifikus különbségek uralhatják.
Lehmann Kristóf
Az írás megjelent a vg.hu “Vélemény” rovatában is.
Borítókép: pixabay.com
The post Mi történt 2024-ben és mi várható 2025-ben a globális monetáris politikában? appeared first on Economania blog.