Mostanra már talán nem meglepő az az állítás, hogy korunk geopolitikai és világgazdasági makettje omladozik, és ezzel párhuzamosan komoly átalakulásokon megy keresztül. Természetesen az előbbi folyamatot sokkal könnyebb észrevenni, mint az utóbbit, és ugyanígy azt érzékelhetjük, hogy a hírek inkább az elsőt részesítik előnyben. Mindezt figyelembe véve láthatunk magunk körül a globális faluban egy ősi emberi vágyat: várakozás az újra, az eljövendőre, korunk problémáinak megoldására. Jöhet-e egyáltalán valamiféle megújulás? Ha pedig valamilyen okból eljön a megújulás, akkor ez mit fog jelenteni számunkra a mindennapokban?
2022-ben megjelent magyar nyelven is George Friedman geopolitikai szakértő könyve: Vihar a csönd előtt – Amerika viszontagságai, a 2020-as évek válságai és a győzedelmes jövő. Könyvében legfőképpen azzal foglalkozott, hogy a 2020-as évek pszichológiailag rendkívül nehéz időszak lesz, tele politikai feszültségekkel, intézményi zavarokkal, gazdasági nehézségekkel, megnövekedett egyenlőtlenséggel és további más kihívásokkal. Mindez hanyatlást, de legalábbis stagnálást eredményez az USA-ban, és Friedman bemutatja, hogy mik ennek a fő okai. A leírtak olvasása során az a benyomásunk lehet, hogy az olvasottakat bátran alkalmazhatjuk a globális világgazdasági és geopolitikai folyamatok megértésére is, noha nem minden részletében. Ez abból következik a könyv szerzője szerint, hogy az Amerikai Egyesült Államok a világ legerősebb szereplője, puszta létezésével átformálja a többi ország, nemzet és nép egymáshoz fűződő viszonyait és viselkedését. Az Egyesült Államok elkerülhetetlenül hatással volt és van a világra, és lehetőségeket teremt a világ többi része számára, legfőképpen kultúrájával és katonai jelenlétével, így az erősen globalizálódott világunkban ugyanazokat a ciklusokat éljük meg mindenhol a globális közösségben, kisebb-nagyobb helyi színezetekkel. De mik ezek a ciklusok, amelyek formálják korunkat, és mi a jelentőségük számunkra?
Friedman úgy látja, hogy a természetben látott folyamatok is ciklikusan működnek, így logikus azt a következtetést levonni, hogy az emberi társadalomban és a globális folyamatokban is igaz ez a ciklikus működés (például Kondratyev-ciklus). Könyvében két főbb ciklust határoz meg: az „intézményi ciklust” és a „társadalomgazdasági ciklust”.
Az intézményi ciklus Friedman értelmezésében a kormányzat és a társadalom egymáshoz fűződő viszonyát határozza meg. Egy adott korszak problémáira megoldások születnek, és egyfajta modellműködés jön létre a kormányzat minden részében, amely idővel az újabb fajta problémákat már nem képes kezelni, és ciklusa végén válságba kerül, majd megújul az új ciklus kezdetén, új modellel és megoldásokkal kezelve a problémákat.
A könyv kiemeli, hogy az USA intézményi megújulásának legmeghatározóbb mozgatórugója a háború, amely az extrém körülmények között rámutat az intézményrendszer gyengeségeire, és ezzel segíti az új megoldások létrejöttét. Az intézményi ciklus fordulója 80 évente van, és ezzel párhuzamosan az USA is 80 évente kerül egy komolyabb háborús helyzetbe; a háború és a gazdasági megrázkódtatások egyszerre jelentkezése mindig a működés újrafeltalálásához vezetett. A következő ciklusforduló Frideman szerint 2025 körül fog kezdődni, és ahogyan korábban is, az új intézményi ciklus is háborúból fog kibontakozni.
A társadalomgazdasági ciklus egy 50 évente nagy válságokkal megújuló ritmusa az amerikai gazdaságnak és társadalomnak. Friedman szerint a következő ciklusfordulóra 2030-ban kerül majd sor, ugyanakkor már azt megelőzően, az utolsó évtizedben láthatóvá válik, hogy a ciklus a végéhez közeledik, amelynek velejárója a politikai bizonytalanság, a növekvő gazdasági problémák és a társadalmi megosztottság. Ugyanakkor mindezeknek a problémáknak mindig volt és jelenleg is van megoldása. A megoldás az új megközelítés, az új közgondolkodás, amelynek részeként új értékek, új vezérelvek és új vezetők jelennek meg. Hogyan kulminálódik ez a kettős válság?
Ennek a válságnak sok megvalósulási formája várható a gazdasági és politikai életben, ugyanakkor a valódi probléma és feszültség a könyvben leírtak szerint a technokrácia (a szakértők uralma), valamint az ipari osztály és azok gyermekei között fog húzódni. A technokrácia lényege a szakértelem és a szakértők uralma a kormányzati és gazdasági intézményekben. A szakértők a problémákat természetükben technikainak látják, ezért technikai megoldásokra koncentrálnak, csak egy bizonyos oldalról vizsgálnak egy témát, nélkülözve a holisztikus és multidiszciplináris személetet. Tudással, pontosabban specializált szaktudással rendelkeznek, viszont bölcsességgel általában nem, sőt a megoldás szempontjából nem találják azt relevánsnak. Így az egyre összetettebb és bonyolultabb problémákra már nem tudnak elégségesen összetett megoldásokat adni, részben azért, mert a különböző szakértői alcsoportok nem bíznak egymásban, és részben pedig azért, mert ezek a szakértői csoportok nem képesek/nem hajlandóak együttműködni egymással. A technokrata réteg lenézi az ipari osztályt és annak utódait, az általuk képviselt tradicionálisabb szemléletet és gondolkodásmódot elutasítja, mondván, hogy az „elnyomó”, mivel a technokrata réteg gondolkozásában a politikai korrektség az a mód, amellyel valójában átformálják a világot.
Ebben az évtizedben legfőképpen az oktatás és a technológia területén látunk majd változásokat. Egyrészt Friedman szerint a gazdasági fejlődés „mikrochip-korszaka” olyan időszakába lépett, amikor már kezdi húzóágazati szerepét elveszteni (stagnál vagy csökken a termelékenységnövekedésre gyakorolt hatása), és ameddig az új technológia nem jelenik meg, addig ez a folyamat gazdaságilag fájdalmas lesz mindenhol (alapos fejtörő, hogy vajon az új húzóágazat az AI vagy az űrtechnológia lesz-e). A technológiai átalakulás mindkét osztályt érinteni fogja (és már érinti), ugyanakkor az ipari osztály még jobban veszíteni fog szerepéből a technokráciával szemben, de az új húzóágazat a technokraták számára is jelentős hátrányt okoz.
Friedman kiemeli, hogy a valódi konfliktus középpontjában az oktatási intézmények fognak állni. Az egyetem tudás, technológia és kultúra is egyben. Átadja a tudás széles skáláját, képesítést ad egy szakterületen és kapcsolatépítési lehetőségeket nyújt, valamint megtanítja a szakmába és a szakértői közegbe való beilleszkedéshez szükséges viselkedésmódot és értékrendet. A fő kérdés a top egyetemekhez való hozzáférés lesz, hiszen azok diktálják a technokrácia kultúrájának irányát, és az ehhez jobban illeszkedő egyéneket keresik a diákok között is, így nem is képesek a diákok egyenlő lehetőségekkel bekerülni ezekre az egyetemekre. Ez az oktatás és a lehetőségek válsága a leszakadó társadalmi rétegek számára.
A válságos időszak minél előbbi leküzdéséhez és az újabb bő esztendők eljöveteléhez szükséges az egyetemek hármas reformja: költségcsökkentés, kapacitásnövelés és minőségjavítás. Az egyetemek új közgondolkodást és új értékeket tudnak adni a technokrácia számára. A technokrácia fentebb említett fejlődése megmutatkozik a működésben, ezen keresztül megújulnak a gazdasági-, társadalmi- és politikai intézményrendszerek, és ezzel párhuzamosan a megjelenő új technológiák újraindítják a termelékenység növekedését és ezzel a világgazdaságot is. Az egyetemek átalakítása ugyanolyan fontos, mint bármi más a válságkezelésben, hiszen a tudás korában a tudást termelő és oktató intézményeknek meg kell változniuk. Így juthatunk el a következő aranykorba.
George Friedman előrejelzései egyszerre rémisztőek és megnyugtatóak, hiszen ahogyan a könyv beszédes címe is üzeni, most van és lesz a vihar, de ezután jön a csönd, az aranykor, a prosperálás. Ugyanakkor az aranykor nem a tragédia időszakának hiányát jelenti. Az aranykor az az időszak, amikor minden emberi nehézség ellenére képesek vagyunk rendkívülieket alkotni. A szerencsénk az, hogy az alkotást és az újról való közös gondolkodást már most elkezdhetjük és még dinamikusabban folytathatjuk a vihar után. Munkálkodjunk tehát közösen a globális falu, Európa és hazánk jólétén és megújulásán, ki-ki a maga területén. Emlékezzünk Ludwig Erhard szavaira:
„A gazdasági kormányzás célja, hogy jólétet teremtsen mindenki számára.”
Halász Győző Mihály
MNB Oktatási Klub
Halász Győző Mihály közgazdász, az MNB Oktatási Klub titkára. Tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetem alkalmazott közgazdaságtan alapszakán, majd a közgazdasági elemző mesterszakának jegybanki elemző szakirányán végezte. Jelenleg a Baptista Teológiai Akadémia lelkészhallgatója.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
The post Mi vár ránk ebben az évtizedben? – George Friedman gondolatai az életünket alakító ciklusokról appeared first on Economania blog.