A pénzügyi válságok arcai
A történelem tele van olyan pillanatokkal, amikor a pénzügyi rendszer megingott, és a következmények világszerte érezhetőek voltak. Vajon ezek elszigetelt események, vagy szerves részei a gazdaság működésének? A válasz: mindkettő igaz. A pénzügyi válságok sokféle formát ölthetnek – néha egy adott ország valutájának zuhanása okozza a bajt, máskor a bankrendszer dől össze, és előfordul, hogy mindkettő egyszerre történik.
A legjelentősebb válságok a történelemben
Az 1873-as válság például egy klasszikus spekulatív buborék kipukkanásának következménye volt. Németországban az ipari fellendülés, míg az Egyesült Államokban a vasútépítési láz hozott létre egy túlfűtött gazdasági helyzetet, amely végül összeomlott. A bécsi tőzsdekrach volt az a pillanat, amikor minden a mélybe zuhant: a részvénypiac óriási esést szenvedett el, számos bank és vállalat ment csődbe. Mindez a pénzügyi eufória és a túlzott spekuláció veszélyeit példázza, amely végül saját maga ellen fordult.
Az 1890-es Baring-válság egy figyelmeztető példa arra, hogy egyetlen nagybank rossz döntései milyen messzire vezethetnek. A londoni Baring Brothers túlzott mértékben finanszírozta az argentin gazdaságot, és amikor az ország fizetésképtelenné vált, a brit pénzügyi rendszer is megremegett. Végül a Bank of England beavatkozott, és megmentette a helyzetet, de a történet jól mutatja, milyen sérülékeny tud lenni a globális pénzügyi rendszer.
A 1907-es pánik is tele van tanulságokkal: egyetlen bank, a Knickerbocker Trust csődje elég volt ahhoz, hogy pánikot keltsen az Egyesült Államokban. A Dow Jones index hatalmas zuhanásba kezdett, az ipari termelés visszaesett, és a munkanélküliség az egekbe szökött. Nem kis részben az 1907-es események vezettek ahhoz, hogy a kormány felismerje: egy központi bank létrehozása elengedhetetlen a pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartásához. A gazdasági összeomlás hátterében itt a bizalom gyors elvesztése állt, amely dominóhatásként sodorta magával az egész rendszert. Emiatt a Kongresszus 1908-ban létrehozta a Nemzeti Monetáris Bizottságot, hogy tanulmányozza a bankrendszert és javaslatokat tegyen a reformra. Ezen javasalatok később az 1913-as Federal Reserve Act alapjául szolgáltak, amely megalapította az Egyesült Államok központi bankját.
Az 1914-es tőzsdei összeomlás kevésbé ismert, de éppoly drasztikus volt, mint a korábban említettek. A háború kitörésével a nagy pénzpiacok egyszerűen befagytak, London például több hónapra bezárta a tőzsdéjét, hogy megakadályozza a további káoszt. Bár gyorsan elfelejtették, az eset rámutatott arra, hogy a geopolitikai sokkok mennyire megrendíthetik a gazdasági stabilitást.
A 20. század legpusztítóbb válságai
A nagy gazdasági világválság (1929) mind közül a legismertebb. A tőzsdekrach egy teljesen új korszakot nyitott meg, amelyben a bankok ezrei mentek csődbe, a globális gazdaság recesszióba zuhant, és az ipari termelés drámai mértékben csökkent. Az állami beavatkozás szerepe ekkor vált igazán hangsúlyossá – az Egyesült Államokban például a New Deal reformok próbálták kezelni a válság hatásait.
Az 1982-es latin-amerikai adósságválság is intő példa: a fejlődő országok könnyen eladósodhatnak, de amikor a kamatok megemelkednek, a törlesztés ellehetetlenül. Mexikó elsőként jelentett fizetési moratóriumot, és ezzel dominóhatást indított el az egész régióban.
A 2008-as válság mind közül a legaktuálisabb példa. Az ingatlanpiaci buborék kipukkanása, a Lehman Brothers csődje és a bankrendszer megingása globális pénzügyi krízishez vezetett. Az alacsony kamatkörnyezet, a pénzügyi dereguláció és az átláthatatlan pénzügyi termékek egyvelege olyan robbanó elegyet alkotott, amely végül a világ szinte minden gazdaságára hatással volt.
Tanulságok a múltból
Általánosan a pénzügyi válságok kialakulása négy tényező hatására vezethető vissza.
- Makrogazdasági környezet és monetáris politika: Az alacsony kamatlábak és túlzott likviditás ösztönözhetik a kockázatos hitelezést és eszközár-buborékokat. A központi bankok alkalmazkodó politikája, amely a gazdaság élénkítését célozza, gyakran túlzott kockázatvállaláshoz vezet, ami idővel instabilitást eredményezhet.
- Pénzügyi dereguláció és szabályozási hiányosságok: A megfelelő felügyelet hiánya és a szabályozás fellazítása lehetővé teszi a pénzügyi szereplők számára, hogy túlzott kockázatot vállaljanak. A hitelminősítő intézetek kudarcai tovább növelhetik a rendszerkockázatot.
- Pénzügyi innovációk és átláthatatlanság: Az új pénzügyi termékek, például a származtatott és strukturált eszközök, gyakran növelik a bizonytalanságot, mivel sokszor még maguk a bankárok sem értik teljesen működésüket, ami hozzájárul a rendszerszintű sérülékenységhez.
- Spekulatív eufória és túlzott kockázatvállalás: A mohóság és a piacba vetett naiv hit a kockázatok figyelmen kívül hagyását eredményezi. A befektetők magas tőkeáttételi mutatókkal és rejtett eladósodással működnek, ami egyensúlytalanságokat szül és végül elkerülhetetlen összeomláshoz vezet.
A nagy válságokra különösen igaz, hogy mindet egy egyedi kiváltó ok jellemzi. A kialakulásukhoz vezető útnak szükséges eleme, hogy új, addig nem látott problémára épüljön. A gazdasági döntéshozók éppen ezért nem tudják meggátolni a bekövetkezésüket. Konklúzióként az vonható le, hogy egy nagy válságra mindig készen kell állni, mert nem lehet előre látni a bekövetkezésüket.
Granát Marcell
A blogposzt Youssef Cassis (European University Institute) “Major Financial Crises: A Historical Perspective” előadása alapján készült.
Borítókép: Dall-e
The post Miből lesz a nagy válság? appeared first on Economania blog.