A második világháború utáni gazdaságfejlődés egyik legérdekesebb példája Japán. Vesztes, lerombolt országként a világháború utáni újjáépítés sebessége, a fanatikus társadalmi elköteleződés, a technológiai és termelés-szervezési újítások sorozata, valamint az évtizedekig tartó kedvező demográfia együttesen alapozták meg a gazdasági csoda évtizedeit. A kedvező időszakot az 1989-1991-es eszközáresés zárta, ami soha addig nem látott alkalmazkodást váltott ki, amit Japánban az elvesztett évtizedként emlegetnek. Japán közgazdasági értelemben számos gazdasági tényezőt tekintve azóta sem heverte ki az eszközárbuborék kidurranását.
A japán munkaképes korú népesség számának alakulása erősen meghatározta az ország gazdasági teljesítményét. Japán teljes népessége 1945 végén 72,2 millió fő volt. A munkaképes korú (15-64 éves) népesség a második világháború után jelentősen nőtt, az adatszolgáltatás 1968-as bevezetésekor 69,4 millió fő volt, ami az 1990-es évek közepén 87 millión tetőzött. Azóta jelentősen csökkent és 2022 decemberében 74 millió főt tett ki. A munkaképes korú népesség számának ilyen drasztikus csökkenése a munkaerőhiány miatt jelentős béremelkedést kellett volna, hogy kiváltson.
A nehézség mellett Japán termelékenysége kiugróan magas volt a fejlett országok között az utóbbi évtizedekben. Igaza van annak, aki felhívja a figyelmet a japán gazdaság tartósan alacsony GDP növekedési rátájára. Azonban ennél is fontosabb, hogy ha a kibocsátás évi 1 százalékkal nő, miközben a munkaerő csökken 1 százalékkal, akkor az egy foglalkoztatottra jutó termelékenység 2 százalékkal bővül. A Japánban az utóbbi évtizedekben tapasztalt magas termelékenység-bővülés a fejlett országok többségében csak álom marad. Ez szintén bérnövelő hatású tényező kellett volna, hogy legyen.
Japánt historikusan alacsony munkanélküliségi ráta jellemzi. 1990 után 6 százaléknál sosem emelkedett magasabbra a munkanélküliségi ráta, mindez rekord magas foglalkoztatási ráta mellett valósult meg. Az eddigiek önmagukban magyarázatra szoruló kombinációt rejtenek. Rekord alacsony munkanélküliség, nagy termelékenység, mégis elmaradt a bérek emelkedése. Ha az inflációs helyzetet is megvizsgáljuk, akkor a világ egyik leglaposabb Phillips görbéjét kapjuk, tehát rekord alacsony munkanélküliség mellett sem növekedett Japánban az infláció. Mindez a makrogazdasági törvényszerűségeket ismerők számára ellentmondásnak tűnik.
Ehhez a helyzetértékelésbe ad egy teljesen új perspektívát Charles Goodhart és Manoj Pradham „A nagy demográfiai fordulat” című könyve, ami 2023-ban magyar nyelven is megjelenik a Pabooks gondozásában. A szerzőpáros is elismeri, hogy a fenti demográfiai trendek mentén a béreknek trendszerűen növekedniük kellett volna, ehelyett a valóságban nagyjából stagnáltak. Ugyanakkor megjegyzik, hogy a japán munkaerő csökkenés akkor következett be, amikor a világ többi része dúskált a munkaerőben a poszt-szocialista blokk és Kína globális gazdaságba kapcsolásával. Ezért a japán vállalatok dél-kelet-ázsiai és kínai termelés-áthelyezésével profitáltak a globális munkaerő kínálat növekedésből. Miközben Japánban a hazai beruházások csökkentek, az FDI kihelyezésen keresztül évről évre kétszámjegyű növekedést ért el a külföldi beruházás. Így a japán vállalatok profitálhattak az olcsó külföldi munkaerőből és elkerülhették a nemzeti szintű munkaerőhiány béremelő hatását.
A helyzet azonban nem tarthat örökké. A március végi Financial Times véleménycikkében Kana Inagaki a japán bérdinamika változásáról írt. A feszes munkapiac és a szükséges keresletélénkítés miatt a japán kormányzatok „abenomics”, majd további gazdaságélénkítő politikája mentén 10 éve javasolják a magánszektornak a bérek emelését az éves márciusi bértárgyalásokon (shunto tárgyalások). A tartós dezinflációs környezet miatt azonban a vállalati szektor eddig nem emelte a kormányzati kérés szerint a béreket. Most azonban több jele van, hogy a vállalatok rákényszerülnek a béremelésekre. Az emelkedő infláció és a rivális cégek munkaerő elcsábítása miatt a vállalatok egyre kevéssé tudnak kimaradni a bérversenyből. A globális folyamatok lenyomata is látszik. A korábbi olcsó kínai, dél-kelet ázsiai munkaerő költsége érdemben növekedett, így az olcsó alternatíva időszaka véget ért. Amennyiben a 2023-as bérdinamika ezt megerősíti, úgy Japánban több mint három évtized után a defláció helyett újra az infláció miatt lehet izgulni.
Forrás: IMF, Fiscal Monitor Database. Megjegyzés: 2022 után előrejelzés.
Ez új időszámítás lenne a japán gazdaságpolitikában, ami 1990 óta a deflációval birkózott. A deflációs kockázatok kezelésére nem mutatkozott jó recept. Nulla kamat, élénkítés, mennyiségi lazítás már 2001-2006 között. Időközben a GDP 261 százalékára növekvő államadósság, aminek 52 százaléka már a jegybank mérlegében van a 2008-as és a 2020-as pandémiás válság államkötvény vásárlásai miatt. Mindezt a monetáris politika 2016 őszétől hozamgörbe kontrollal támogatta. Utóbbi azt jelenti, hogy a 10-éves államkötvény hozamokra explicit célt fogalmazott meg a jegybank és igyekezett azokat eleinte 0 százalékon, majd fokozatosan engedve a nyomásnak 25, illetve 50 bázisponton tartani. A nyomás a gazdasági gépezetben tapintható volt, a jen árfolyama ezt megmutatta. A nagy kérdés most jöhet el: ha újra tartósan cél fölötti infláció lesz Japánban, és a japán jegybank szigorításra kényszerül, akkor elengedve a féltve őrzött hozamgörbe kontrollt, magasabb államkötvény hozamok mellett hogyan tudják az adósságrátát fenntartani?
Lehmann Kristóf
Az írás szerkesztett, rövidített formában („Új időszámítás a japán bérekben” címmel) megjelent a vg.hu vélemény rovatában.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
The post Miért hozna teljesen új helyzetet a bérek fordulata Japánban? appeared first on Economania blog.