„A történelem tanulmányozása, bár nem ad jövőbelátási képességet, de mindenképpen fontos valószínűségeket jelezhet előre.” (John Steinbeck)
Napjainkban egyre több gazdaságpolitikus és akadémiai közgazdász veszi fel a történelmi látásmód szemüvegét, hogy betekintést nyerjen számos bonyolult, ámde napjaink gazdasági trendjeit meghatározó folyamat alakulásába. Akadémiai papírok múltbeli sokkokat elemeznek, a jegybankok előrejelzéseik alapjául sokszor hosszútávú idősorokat vesznek elő. Cikkünk azt feszegeti, milyen valós hozzáadott értékkel bírhat a történeti közgazdaságtani megközelítés a közgazdasági elemzések és előrejelzések terén.
A gazdaságtörténeti szemlélet felértékelődéséhez számos tényező vezetett el. A gazdasági növekedés, fejlődésgazdaságtan területén az elméletek és a gyakorlat közt a mai napig sok helyen ellentmondás tapasztalható. A makro alapokon nyugvó, az országok közti különbségeket megmagyarázó növekedési elméletek közül hiányzik az olyan általánosítható elmélet, amely „majdnem mindig” működik. E közben a mikro alapú, az országokon belüli különbözőségeket pedzegető fejlődésgazdaságtani kutatások kifulladása a természetes kísérletek validitásának megkérdőjelezhetőségében, költségigényében, valamint a természetes kísérletekkel emberi jogi részével kapcsolatos aggályokra vezethető vissza.
A közgazdászok ezért tetszőleges országok összehasonlításának problematikája helyett egyre inkább az országon belüli variancia keresésére összpontosítanak, melyhez a régi, történelmi adatok széleskörű, digitális elérhetősége is egyre gyakrabban adott. A digitalizáció fejlődése, a nagy mennyiségben elérhető adatok feldolgozhatóvá válása, a felhasználható szoftverek és programok rohamos fejlődése, a deep learning módszerek felhasználóbarát szoftverekben való elérhetősége mind-mind a történeti szemlélet felé tereli a szakembereket.
A közgazdásztársadalom nyugodt időkben ugyanis pontos elemzéseket és előrejelzéseket ad a világgazdaság helyzetéről. A szakemberek ugyanakkor minden egyes válság során hirtelen eszmélnek álmukból, hogy a jelenlegi modellek és analitikus keretrendszerek normál időben jól működnek, de abnormális, sokszor nemlineáris időkben nem tudnak választ adni minden kérdésre. Egy válság rezsimváltást hoz, de épp ezen váltásokat nem látják az előre kalibrált modellekben. A strukturális változásokat, a különböző időszakok mintázatait azonban mindannyian észrevehetjük a történelem segítségével, amelyek tanulságai segíthetnek a jelenbeli kihívások megoldásában.
Ráadásul ezek a nagy események ritkák, így sokszor felértékelődik a gazdaságtörténet szerepe, hogy a múltban, hasonló események után mi történt. Régi történelmi események közgazdasági szempontú feldolgozásával betekintést nyerhetünk a világjárványok gazdasági következményeibe, a gazdagság és a globalizáció valószínű tendenciáiba, a jegybankok mérlegbővítéseibe, a hiperinflációs időszakokba, vagy éppen a nagy kivándorlás korának hatásaiba. A történeti szemlélet a valóságtól való távolságot adja, több rendszer több tapasztalatát, így nagyobb eséllyel válik elkerülhetővé a döntéshozói „this time is different” attitűd.
Alig készülnek hosszabb, több évtizedet felölelő kutatások, melyek szerepe és hiányossága pont napjainkra vált láthatóvá. Játsszunk el a gondolattal, hogy mi a közös a 2008-2009-es nagy pénzügyi válságot Kasszandraként előrevetítő Nouriel Roubini, Bill White, vagy éppen Lámfalussy Sándor közgazdasági megközelítésében! Mindegyikük historikusan, több évtizedet, akár évszázadot felölelő gondolatok alapján várta az ingatlanpiaci és pénzügyi összeomlást. Lámfalussy Sándor jelentős elismertségre tett szert az 1980-as évek latin-amerikai adósságválságának elemzésével – melyet épp a történeti szemlélet vezetett.
Lámfalussy, White és Roubini egyéni tapasztalatai is összeforrtak a fellendülés és összeomlás ciklikus változásával. Ez adta nekik a motivációt arra, hogy hosszabb időtávon figyeljék a gazdaság alakulását. Ben Bernanke, a Federal Reserve korábbi elnöke doktori hallgatóként az 1929-1933-as nagy gazdasági válság során tapasztalt bankválságok negatív tovaterjedő hatását, a hitelezés kiszáradását, a reálgazdasági spirált kutatta. A 2008-2009-es válság során az amerikai gazdaságot a teljes összeomlástól részben maga Bernanke mentette meg a Federal Reserve elnökeként. Újszerű, de történelmi tapasztalatokon alapuló eszközvásárlási és lazítási programja által az Amerikai Egyesült Államok egyik leghosszabb gazdasági expanziós ciklusa indulhatott meg 2010-ben.
Egyre több nívós jegybank foglalkozik kiemelten a közgazdaságtani kérdések historikus megközelítésével. Egyik előadásukban Eric Monnet és David Aikman közgazdászok a világ öt nagy jegybankjának (Federal Reserve, ECB, Bank of England, Banque de France, Bank of Canada) gazdaságtörténeti kutatási tevékenységét vizsgálják. Kritériumaik szerint a gazdaságtörténeti megközelítésű írások legalább a második világháborúig visszatekintő adatokat használnak, vagy mindenképpen az 1990 előtti periódust is értelmezik jelenünk alakulása során. Mintegy 6600 papír áttekintését követően összesen 118 jegybanki kutatási papírt azonosítottak. Azt találják, hogy a 2008-2009-es nagy pénzügyi válságot követően jelentősen megugrott a központi bankok gazdaságtörténeti célú alkalmazott kutatási tanulmányainak száma, mely ugrást különösen a francia és az angol jegybank eredményei vezérlik. A legtöbbet kutatott témák makroökonómiai (üzleti ciklusok, gazdasági növekedés és monetáris rezsimek) és pénzügyi stabilitás fókuszúak (válságokról, szabályozásról és a jegybankok végső hitelező szerepéről) voltak, amelyek az összes kutatás mintegy 60 százalékát tették ki. Érdekes módon napjaink olyan aktuális kérdései, mint az infláció természete, a magas adósságok hatása, a pénz természete vagy éppen az egyes növekedési modellek, viszonylag kevés kutatást eredményeztek az elmúlt években. Ez egészen biztosan változni fog az elkövetkező években.
Az öt nagy központi bank által évente kiadott gazdaságtörténeti témájú cikkek száma 2000 és 2020 között
Forrás: Saját szerkesztés Eric Monnet-nak a Bank of Englandban 2020. december 1-jén elhangzott előadása alapján.
A történeti közgazdasági kutatások célja és hasznossága tehát rendkívül széleskörű lehet: az évtizedeken, akár évszázadokon átnyúló hosszútávú idősorok előállítása, a múltbeli események és sokkok megértése, a gazdaságpolitikai implikációk fontos kiindulópontok. Akadémiailag egyes örök közgazdasági elméletek megmagyarázása újszerű ámde régi adatokon, vagy a gazdasági-társadalmi folyamatokban levő perzisztencia kimutatása lehet a nyerő stratégia. És persze ne felejtsük ki, hogy önmagában véve az intellektuális érdeklődés is terelhet minket a közgazdaságtudomány és a történelem közös határaira.
Általánosságban elmondható, hogy a közgazdasági kérdések pluralista megközelítése jelentős előnyökkel járhat. A gazdaságtörténeti kutatás nem helyettesíti az elméleti és empirikus modellezési és elemzési keretrendszert, ugyanakkor mindenképpen kiegészítheti azt. A történelmi perspektíva elemzéshez és kutatáshoz felhasználása segít a helyes közgazdasági elméletek kiválasztásában, hogy a releváns jellemzőket láthassuk. Az elismert osztrák közgazdász, Joseph Schumpeter is nagy lelkesedéssel utalt Jules Henri Poincaré francia matematikus megfigyelésére, miszerint “a szabók tetszés szerint szabhatják az öltönyöket, de azért igyekeznek úgy formálni, hogy azok illeszkedjenek az ügyfeleikhez”.
Spéder Balázs
MNB, NJE MNB Intézet
Spéder Balázs tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetemen makroókonómiai modellezés és előrejelzés témakörben, majd Hollandiában a Tilburg Egyetem mesterszakán makro-pénzügyi közgazdaságtan, az amszterdami Tinbergen Intézet mesterszakán matematikai közgazdaságtan témában végezte. 2014-2015 között, valamint 2018 óta ismét a Magyar Nemzeti Bank közgazdásza, 2023. augusztusa óta az MNB Intézet mesteroktatója. Érdeklődési területe a makroökonómia, a növekedés közgazdaságtana és a történeti közgazdaságtan.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
The post Múltelemzéssel a jövő alakításához a közgazdaságtanban appeared first on Economania blog.