Az angolok[1] egyharmada hisz digitális jegybankpénzzel kapcsolatos összeesküvéselméletben. Az internetet böngészve például olyanra bukkanhatunk, hogy a jegybankok microchipet akarnak az emberek bőre alá ültetni, vagy a digitális jegybankpénz elleni felszólalások miatt a központi szereplők figyelmüket mesterséges pánikok, járványok kidolgozására fordították. Megint mások hitleri vagy sztálini hatalmat emlegetnek.
A mai blogbejegyzés kettős célt szolgál: egyrészt érzékelteti, hogy mi vezetett és vezet egyre több jegybankot abba az irányba, hogy mérlegelje a digitális jegybankpénz bevezetését. Másrészt a digitális jegybankpénzzel kapcsolatos összeesküvéselméletek veszélyeire kívánja felhívni a figyelmet.
Kezdjük az utóbbival. De előtte egy kis háttér. Az összeesküvéselméletek lényege, hogy jelentős társadalmi vagy politikai eseményeket vagy körülményeket igyekeznek megmagyarázni két vagy több hatalommal rendelkező szereplő titkos tervével (Douglas és szerzőtársai, 2019). Akár széleskörben is elfogadottakká válhatnak. Az amerikaiak 60 százaléka szerint a CIA ölte meg Kennedy elnököt és a Brexit szavazás előtt a kilépéspártiak 46 százaléka gondolta úgy, hogy meg lesz hamisítva a szavazás (Douglas és szerzőtársai, 2019). A mai bejegyzés elején felvetett statisztika pedig egész pontosan: az angolok 35 százaléka hisz abban, hogy a digitális jegybankpénzt a kormányok arra használják majd, hogy az emberek pénze felett hatalmat gyakoroljanak és szabadságaikat csorbítsák.
Az összeesküvéselméletek több okból is veszélyesek.
A digitális jegybankpénz szempontjából alapvető fontosságú következmény lehet a bizalom meggyengülése. Kim és Cao (2016) kimutatta, hogy az összeesküvéselméleteknek való kitettség negatívan hatott a kormányba és az intézményekbe vetett bizalomra még azoknál az intézményeknél is, amelyek nem is szerepeltek az összeesküvéselméletben. Minden intézmény számára fontos a bizalom; hatékony és hatásos működését könnyíti meg. Nincs ez másképp a jegybankok esetében sem. Kimutatták, hogy minél inkább bíznak az emberek a jegybankban, annál inkább a jegybank által megcélzott szint/sáv közelébe várják az inflációt (Brouwer és de Haan, 2022). A jegybanknak pedig sokkal könnyebb elérnie a cél közeli inflációt, hogyha az emberek várakozásai is a cél körül vannak. De a bizalom alacsony szintjét a magasabb makrogazdasági fluktuációval is összefüggésbe hozták már (Bursian és Faia, 2018), és nem utolsósorban a jegybanki függetlenség megőrzése szempontjából is szerepe lehet.
Másrészt az összeesküvéselméletek cselekvésre ösztönözhetnek, akár erőszakosra is. Az angolok 15 százaléka elfogadhatónak ítélte a digitális jegybankpénz elleni tüntetések alatt a tüntetők részéről az erőszak alkalmazását. Bartlett and Miller (2010) szélsőséges csoportok szövegeinek tartalmát feltérképezve pedig azt találta, hogy át vannak itatva összeesküvéselméletekkel, és az elméletek tekintetében sok esetben nagyarányú egyezés figyelhető meg akár a politikai spektrum ellenkező végpontjainál elhelyezkedő csoportok között is. De nemcsak az erőszakos cselekedetek lehetnek szuboptimálisak. Kevésbé szándékoztak például klímaváltozás elleni tevékenységekben részt venni azok a brit egyetemisták, akiket klímaváltozással kapcsolatos összeesküvéselméletnek tettek ki. Egész pontosan azzal a véleménnyel ismertették meg őket, miszerint az éghajlatváltozás kitaláció, a tudósok pályázataik miatt találták ki (Jolley és Douglas, 2014). Egy másik példában pedig azt látjuk, hogy minél inkább hitt egy afroamerikai abban, hogy a születésszabályozás a feketék ellen népirtás, annál kevésbé használt fogamzásgátlókat. Ez pedig nem feltétlenül volt szerencsés az afroamerikaiak körében érzékelhető magas arányú nem tervezett terhességek és azok következményei szempontjából (Thorburn és Bogart, 2005).
Harmadrészt az összeesküvéselméletek formálhatják világképünket, beleértve hozzáállásunkat különböző emberekhez vagy társadalmi csoportokhoz. Fehér amerikaiak körében végzett felmérés összefüggést mutatott ki Barack Obama amerikai állampolgárságát kétségbe vonó vélemények és az afroamerikaiakkal való negatív érintkezés között (Barlow és szerzőtársai, 2012).
Bár a tudományos kutatások nagyobbrészt negatív következményekkel hozzák összefüggésbe az összeesküvéselméleteket, létezhetnek pozitív következményeik is. Politikai részvételre, véleményformálásra késztethetnek. Az ilyen részvétel viszont az össztársadalom szempontjából akkor konstruktív, ha megfelelő információs alapokon nyugszik.
A következőkben tehát a cikk második célja felé fordulunk: áttekintjük, hogy minek hatására mérlegeli egyre több jegybank a digitális jegybankpénz bevezetését. Elsősorban a jegybankoknak a digitális jegybankpénz felé fordulásának történeti ívét mutatom be.
Látnunk kell, hogy a pénz fejlődése követi a technológiai előrelépést. Gondoljunk itt a pénzfelvevő automatára, a nemzetközi fizetések elektronikus üzeneteit közvetítő swift rendszerre, az átutalásoknál használt valós idejű bruttó elszámolási rendszerekere (RTGS), az elektronikus banki szolgáltatásokra, az okostelefonokról indítható fizetésekre, a néhány másodpercen belül teljesülő azonnali fizetésekre. A technológiai előrelépés a készpénznél is megnyilvánul, példa a tartósabb polimer bankjegy.
A technológia tehát fejlődik, amit a piaci szereplők igyekeznek kiaknázni. Ezzel el is érkeztünk 2019 júniusához, amikoris egy Facebookhoz kapcsolódó konzorcium bejelentette a Libra nevű digitális valuta tervét. Különös jelentőséget adott a bejelentésnek, hogy a Facebooknak 2,3 milliárd aktív felhasználója volt akkor és alaposan felforgathatta volna a pénzügyi rendszert. A Libra egy stablecoin lett volna, a fedezetek között találtunk volna bankbetéteket és rövid lejáratú állampapírokat is. A White Paperükben a projekt kitalálói úgy érveltek, hogy a világnak szüksége van egy megbízható digitális valutára és infrastruktúrára, amelyek együtt elhozhatják a “pénz internetét”. Bár stablecoinok léteztek a Libra terv előtt is, ezek piaci jelenléte a Libra potenciális méretéhez képest elhanyagolható volt.
A Libra bejelentés jelentősége hatalmas (Arner és szerzőtársai, 2023). Egyrészt rávilágított, hogy a technológia megérett arra, hogy a nemzetközi fizetésekben fontos előrelépéseket érjünk el. Másrészt rámutatott az ilyen jellegű nemzetközi pénz, fizetések iránti igényre. Ugyanakkor a projekt számos kockázatot hordozott magában. Méretéből adódóan szinte azonnal rendszerszintű, “too-big-to-fail” kockázatot jelenthetett volna. Egy Librabeli probléma pénzügyi instabilitást eredményezhetett volna egész régiókban vagy akár globálisan. A Libra továbbá az egyes országok fizetőeszközeinek alternatívájaként is szolgálhatott volna, ami egyes devizáknál akár nagymértékű helyettesítést is jelenthetett volna, de sok esetben legalábbis meggyengíthette volna a monetáris politikai transzmissziót (a jegybankok kevésbé tudtak volna hatni a gazdasági aktivitás növelésére avagy tompítására az inflációs cél elérése érdekében). Továbbá a (meglévő) devizák relatív pozíciójára is hatott volna: ilyen lehetett volna a Libra fedezetében szereplő devizák iránti kereslet növekedése a többi deviza rovására. Rengeteg kérdést vetett fel, többek között az infrastruktúra operációs kockázataival, felügyeletével kapcsolatban, de nem volt tisztázott például a Libra helye sem a helyi jogrendszerekben.
Azt mindenesetre elérte a projekt, hogy ezek a gondolatok a világ jegybankjait a digitális jegybankpénz komolyabb átgondolására sarkallják. Ma már a jegybankok több mint 90 százaléka aktívan kutatja a digitális jegybankpénzben rejlő lehetőségeket, és több mint a fele a technológiával kapcsolatban is gyűjt tapasztalatokat. Az egyes jegybankok digitális jegybankpénzhez való hozzáállása, projektjeik előrehaladottsága eltérő. Összességében elmondható, hogy nagyfokú óvatosság jellemzi a jegybankokat, a legtöbb esetben nincs végleges terv a bevezetésről, a többség (68 százalék) a közeljövőben nem tervezi a lakossági digitális jegybankpénz bevezetését. A digitális jegybankpénz esetleges bevezetése mellett szóló főbb érvek országonként eltérőek (Central banking, 2023), melyek közül néhány példát említek csak. Az eurozónában fontos szempont, hogy a jegybanki pénz megmaradjon horgonynak a lakossági online vásárlások és fizetések térnyerésével, a vállalati pénztranszferek pedig hatékonyabbá tehetőek. Kínában a monetáris politika nagyobb kontrollját, a pénzügyi bűncselekmények csökkenését, illetve az Alipay-Wepay duopólium pénzügyi stabilitási kockázatainak mérséklését várják. Uruguayban és a Bahamákon például fontos érv, hogy a lakosság nem jelentéktelen részének nincs hozzáférése banki szolgáltatásokhoz, a digitális jegybankpénz ebben tud segíteni. A Bahamákon ezen túlmenően a készpénzszállítás logisztikai nehézségeit is segít kiküszöbölni – az ország 17 szigetet foglal magában. (A digitális jegybankpénz potenciális előnyeiről nyújt teljesebb körű áttekintést ez és ez a cikk.)
A digitális jegybankpénz bevezetése mellett és ellen lehet is és érdemes is érvelni, kockázatokat megbeszélni, vitázni. Ugyanakkor konstruktív lenne, ha az ilyen eszmecserék valós információkon és tárgyilagos mederben zajlanának. Kifejezetten károsak lehetnek a témával kapcsolatos összeesküvéselméletek: félrevezetnek, indulatokat szítanak, amelyek az összeesküvéselméletek követőinek cselekedeteiben is megnyilvánulhatnak, és nem utolsósorban meggyengíthetik a jegybankkal, illetve általánosabban az intézményekkel szembeni bizalmat. Az elérhető (angol) statisztika szerint a probléma egyáltalán nem marginális, és az összeesküvéselméletek problémája nem is korlátozódik a jegybankokra. Fontos tehát, hogy az intézmények felismerjék a korunkra jellemző bizalmi deficit veszélyeit.
Baranyai Eszter
Hivatkozások:
Arner, D. W., Buckley, R. P., Zetzsche, D. A., & Didenko, A. N. (2023). Monetary Hegemony, Technological Evolution and the International Monetary System. Boston University International Law Journal, Forthcoming.
Barlow, F. K., Paolini, S., Pedersen, A., Hornsey, M. J., Radke, H. R., Harwood, J., … Sibley, C. G. (2012). The contact caveat negative contact predicts increased prejudice more than positive contact predicts reduced prejudice. Personality and Social Psychology Bulletin, 38(12), 1629–1643.
Bartlett, J., & Miller, C. (2010). The power of unreason: Conspiracy theories, extremism and counter-terrorism. London, United Kingdom: Demos.
Brouwer, N., & de Haan, J. (2022). Trust in the ECB: Drivers and consequences. European Journal of Political Economy, 74, 102262.
Bursian, D., & Faia, E. (2018). Trust in the monetary authority. Journal of Monetary Economics, 98, 66-79.
Central banking (2023) Exploring CBDCs: governance, emission and regulatory paradigms előadások.
Douglas, K. M., Uscinski, J. E., Sutton, R. M., Cichocka, A., Nefes, T., Ang, C. S., & Deravi, F. (2019). Understanding conspiracy theories. Political psychology, 40, 3-35.
Jolley, D., Douglas, K. M., & Sutton, R. M. (2018). Blaming a few bad apples to save a threatened barrel: The system-justifying function of conspiracy theories. Political Psychology, 39, 465–478.
Kim, M., & Cao, X. (2016). The impact of exposure to media messages promoting government conspiracy theories on distrust in the government: Evidence from a two-stage randomized experiment. International Journal of Communication, 10(2016), 3808–3827 Thorburn, S., & Bogart, L. M. (2005). Conspiracy beliefs about birth control: barriers to pregnancy prevention among African Americans of reproductive age. Health Education & Behavior, 32(4), 474-487.
[1] Az Egyesült Királyságra volt reprezentatív a felmérés
Borítókép: pixabay.com
The post Összeesküvéselméletek és a digitális jegybankpénz appeared first on Economania blog.