Claudia Goldin, a Harvard Egyetem professzora az idei év közgazdasági Nobel-díjasa. A díjat a munkaerőpiacon tapasztalható nemek közötti különbségek fő mozgatórugóinak feltárásáért ítélték neki. Munkássága során a nők keresetét és munkaerő-piaci részvételét vizsgálta főként az elmúlt két évszázad során, és feltárta az ezzel kapcsolatos a változások okait, valamint a fennmaradó nemek közötti szakadék fő forrásait. Ő az első nő, aki örökös (tenure) pozíciót kapott a Harvard Egyetem közgazdaságtani tanszékén, valamint a harmadik női közgazdasági Nobel-díjas, azonban az első, aki egyedüli díjazottként nyerte el a kitüntetést.
Munkássága során több általánosan elfogadott mítoszt döntött le, és új megvilágításba helyezte a nemek közötti egyenlőség kérdését. Tekintsünk át most öt kutatási eredményt, amit Goldinnak köszönhetünk.
1. A gazdasági fejlődés és a munkaerőpiaci nemek közötti egyenlőség nincs egyenes összefüggésben.
Sokáig élt az a nézet, miszerint a női munkaerőpiaci részvétel a fejlődésnek pozitív függvénye. Ez abból a feltételezésből származott, hogy a 20. századi amerikai nők munkaerőpiaci részvételének évszázados növekedését a gazdasági fejlődéssel, a reálbérek növekedésével és a rugalmas munkaerőpiaci kínálattal magyarázták. Goldin ezen állításnak a vizsgálatához többek között olyan történelmi feljegyzéseket használt fel, amit addig gazdaságtörténészek figyelmen kívül hagytak, kijavította a meglévő adatok torzításait, illetve egy olyan keretrendszert hozott létre, amelyben összekapcsolta az oktatást, a termékenységet és a termelékenységet. Goldin kimutatta, hogy az amerikai nők munkaerőpiaci részvételének hosszú távú alakulása valójában egy U-alakú görbét formál, valamint, hogy az U felszálló ága később következett be, mint azt addig gondolták.
Ezen hosszú távú trendeket elsősorban a házas nők foglalkoztatásában bekövetkezett változások okozták: habár a 20. században bővültek a nők munkaerőpiaci lehetőségei (több fehér galléros állás, technológiai változások otthon és a munkahelyen, jobb középiskolai hozzáférés), a házas nők foglalkoztatásához kapcsolódó társadalmi megbélyegzés és intézményi korlátok (például a marriage bar – a házas nők munkavállalásának tilalma) azonban súlyosan hátráltatták a nők munkaerőpiaci integrációját.
2. A munkaerőpiaci nemek közötti különbségekben központi szerepet töltenek be a nőket érintő korlátok.
A munkaerő-kínálati döntések életciklus keretrendszerbe ágyazódnak, ahol kulcsfontosságúak a munkaerőpiaci kilátásokkal kapcsolatos várakozások, különösen az oktatással kapcsolatos hosszú távú döntések meghozatalakor. Az 1900-as évek elején, a nők rövid munkában töltött évekre vonatkozó várakozásai a házasság és a családalapítás miatt javarészt helytállóak voltak. Ugyanezen várakozások azonban már helytelennek bizonyultak az 1950-es és 1960-as években nagykorúvá lett nők generációjánál. Ők még fiatal lányként, az azt megelőző generációhoz hasonlóan alakították ki életútjukkal kapcsolatos elvárásaikat, azonban utólag jelentős időt töltöttek a munkaerőpiacon. Ha erre előzetesen számítottak volna, valószínűleg több időt fektettek volna a karrierjükbe. Az 1970-es és 1980-as években nagykorúvá váló nők ezzel szemben már arra számítottak, hogy életük nagy részében dolgozni fognak, ennek eredményeként jelentős időt töltöttek a felsőoktatásban és jobb karrierlehetőségek nyíltak meg előttük. Ezen kohorszhatások felelősek a nők munkaerőpiaci trendjeinek lassú változásaiért is.
3. A nemek közötti kereseti különbségek a fejlődéssel nem tűnnek el, csak átalakulnak.
A 19. században a gazdasági szerkezet változása történelmileg a nők javát szolgálta, még a bérek egyenlőségét szorgalmazó társadalmi mozgalmak megjelenése előtt is. A nemek közötti kereseti különbség jelentősen csökkent az Egyesült Államokban az ipari forradalom (1820-1850), valamint az irodai munka elterjedése és a középfokú oktatás elérhetővé válása révén. Azonban a fehérgalléros foglalkoztatásra való átállás során a nőket hátrányosan érintő bérdiszkrimináció a kereseti különbségek szűkülésével párhuzamosan mégis növekedni kezdett. A modern kori bérpolitikák bevezetésével ugyanis az előléptetést a kevés karriermegszakítással járó munkavállalók jutalmazására használják, amely a gyermekvállalás kapcsán természetszerűleg negatívan érinti a női munkavállalókat. Ráadásul a kereseti különbségek az 1930-as évek után stabilak maradtak közel fél évszázadon keresztül annak ellenére, hogy az egy főre jutó GDP megháromszorozódott és a nők munkaerőpiaci részvételi aránya megduplázódott.
4. A parenthood penalty (szülői büntetés) valós.
A fejlett gazdaságokban ma már a nők jellemzően magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint a férfiak és hasonló arányban vesznek részt a munkaerőpiacon. A nemek közötti kereseti különbségek azonban továbbra is fennállnak, sőt úgy tűnik, hogy a konvergencia megtorpant. A bérkülönbségek életciklus-vizsgálata során kimutatták, hogy a foglalkozáson belüli szakadékok nagyrészt a szüléskor jelennek meg, és azt követően nőnek. A munkaerőpiactól távol eltöltött idő és a munkaerőpiacra csökkentett munkaidőben való visszatérés hosszú távú negatív következményekkel jár a női bérkeresetprofilra. A legtöbb munkaerőpiaci „bérbüntetés” az olyan munkakörökkel jár, amelyek elég rugalmasak ahhoz, hogy a nők lehessenek a családban az alapértelmezett szülők.
5. Azzal, hogy a nők átvették az irányítást saját termékenységük felett, átvették az irányítást karriertervezésük felett is.
A nők szakmai karrierjébe történő megnövekedett befektetéseket az 1960-as években egy fontos technológiai újítás is vezérelte: a fogamzásgátló tabletta. A tablettákhoz való hozzáférés lehetővé tette a felsőoktatásban tanuló nőknek, hogy szakmai karrierjükbe fektessenek be, és késleltessék a házasságkötést. A megbízható fogamzásgátlók elérhetősége így lehetővé tette a nők számára, hogy átvegyék az irányítást saját termékenységük fölött, ami ösztönözte a költséges felsőoktatási képzésbe és karriertervezésbe való befektetést.
Claudia Goldin munkássága azért egyedülálló, mert a nőket helyezte kutatásainak központjába, és felismerte, hogy a nők által hozott döntések, amelyek során egyensúlyozzák a piaci munkát a családért végzett munkával, beágyazódnak társadalmi működésünkbe, és ezzel befolyásolják a gazdaság egészét. A munkaerőpiaci nemek közötti különbségek magyarázata így a társadalmi normákban, gyermekgondozási elvárásokban, technológiai változásban, munkaerőpiaci struktúrákban, diszkriminációban és humántőke-egyenlőtlenségekben egyaránt keresendő.
Bánkuty-Balogh Lilla
Források:
The Royal Swedish Academy Of Sciences (2023): Scientific Background to the Sveriges Riksbank Prize in Economic Sciences in Memory of Alfred Nobel 2023. https://www.nobelprize.org/uploads/2023/10/advanced-economicsciencesprize2023.pdf
The Royal Swedish Academy Of Sciences (2023): Press release, Claudia Goldin. https://www.nobelprize.org/prizes/economic-sciences/2023/press-release/
The Economist (2023). Claudia Goldin wins the Nobel prize in economics. https://www.economist.com/finance-and-economics/2023/10/09/claudia-goldin-wins-the-nobel-prize-in-economics
Főoldali kép forrása: pixabay.com
The post Öt dolog, amit a 2023-as közgazdasági Nobel-díjas Claudia Goldintól tanultunk appeared first on Economania blog.