Abban jó eséllyel egyetértés van világszerte, hogy jó lenne egy zöldebb, fenntarthatóbb gazdasági-társadalmi rendszerben élni. A nagy kérdés, hogy miképp lehet egy ilyen optimális(abb) világállapotba megérkezni, és esetlegesen mit kell ehhez feladni, milyen következményekkel jár az átmenet? Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban segít eligazodni a BIS egyik friss tanulmánya, amit Alberto Americo, Jesse Johal és Christian Upper jegyez „The energy transition and its macroeconomic effects” címmel.
A tanulmány azt mutatja be, hogy az energetikai átállásnak milyen mélyreható és eltérő hatásai lesznek az egész világon, különös tekintettel arra, hogy a tiszta technológiák – főként a szél- és napenergia, valamint az elektromos járművek – fejlődése milyen kihívásokat és lehetőségeket jelent a zöld átmenethez elengedhetetlen ásványi anyagok felől nézve. Nem meglepő módon a kutatók arra a következtetésre jutnak, hogy a fosszilis tüzelőanyag-termelőket valószínűleg súlyosan érinti majd a zöld átmenet, az új technológiákhoz szükséges ásványkincseket kitermelő országok pedig várhatóan nagy nettó haszonélvezői lesznek a folyamatnak, miközben az importőrökre – azaz a világ nagy részére – gazdasági szerkezetük és energiamixük függvényében különböző mértékben hathatnak a változások. Ez a gondolatmenet abból indul ki, hogy a zöld átmenet egy „árupiaci szuperciklussal” jár – ami részben akár már el is kezdődhetett, de még ez sem biztos.
Kezdjük azzal, hogy mi is az árupiaci szuperciklus? Ez egy olyan ármozgás, ami az árupiacokon a fellendülés és a visszaesés hosszabb időszakát fedi le, amikor az árak jelentősen a hosszú távú trendek által meghatározott szintek fölé vagy alá esnek. Ezek a mozgások akár túl is szárnyalhatják a konjunktúraciklusokat, és jellemzően jóval több mint egy évtizedig fennmaradnak. A legutóbbi felívelési szakasz a 2000-es évek elején kezdődött és a 2008-as pénzügyi válsággal ért véget, de sokak szerint az utóbbi 2-3 év egy újabb szuperciklus kezdetét jelenti vagy ha nem, hát akkor hamarosan elkezdődik az árak hosszú távú felívelése.
Valóban minden adottnak tűnik a zöldtechnológiához kapcsolódó nyersanyagárak emelkedéséhez. A BIS szerint a szél- és napenergia térnyerése messze meghaladta a várakozásokat az elmúlt évtizedben, és a megújuló energiaforrások előnye az elkövetkező évtizedekben csak növekedni fog: a szélenergia költségei 2030-ig további 17-29 százalékkal, míg a napenergia egységköltségei 40-60 százalékkal csökkenhetnek 2020-hoz képest. Ennek fényében nem meglepő, hogy a zöld átálláshoz kapcsolódó nyersanyagárak bár volatilisek, trendszerűen emelkednek. A jövő nagyon bizonytalan: elképzelhető, hogy rövid távon a korlátos fosszilis-beruházások erőteljesen felhajtják az energiaárakat, de az is, hogy a tiszta technológiák vártnál gyorsabb fejlődése az energiaköltségeket a vártnál gyorsabban csökkenti majd. Mindenesetre az valószínűnek látszik, hogy a tiszta technológiákhoz szükséges fémek és ásványi anyagok iránti kereslet jelentősen emelkedni fog.
Az érintett nyersanyagok nagy része az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódik, ilyen a lítium, a kobalt és a nikkel, illetve a grafit, valamint kritikus fontosságú az elektrifikációban megkerülhetetlen réz is. Az új nyersanyag-szuperciklust ezen nyersanyagok kínálatának szűkössége okozhatja, két tekintetben is:
- Egyrészről globális szinten is nehézséget jelent a kitermelés növelése. Vegyük például a lítiumot: 2010 és 2020 között a lítiumtermelés kimagasló emelkedést mutatott, 200 százalékos volt a bővülés. A gond csak az, hogy a már eddig bejelentett kormányzati intézkedésekhez 2020 és 2030 között további 200 százalékos növelés kellene, a párizsi klímacélok eléréséhez pedig több mint 400 százalékos. Kisebb dinamikákkal, de ugyanez a helyzet a kobalt és a nikkel esetében is; a réz az egyetlen olyan kritikus „zöld nyersanyag”, ahol csak meg kell ismételni az utóbbi évtizedes termelésnövelést, és nem kell gyorsítani. A rézellátásnak így is ötödével kell növekednie a következő évtizedben, a kobalt- és grafitellátásnak pedig meg kell háromszorozódnia az IEA fenntartható fejlődési forgatókönyve (SDS) szerint.
- A hozzáférhető tartalékok és finomító kapacitások talán még az olajnál és a földgáznál is jobban koncentráltak ezen nyersanyagok esetében. A legjobb helyzetben Argentína, Ausztrália, Bolívia, Chile, Peru, illetve Kína lehetnek a tartalékok és a finomítás tekintetében. A nagy fosszilis tüzelőanyag-termelők, különösen a Közel-Keleten és Észak-Afrikában veszíteni fognak, a gazdasági tevékenység a fosszilis tüzelőanyag-termelőktől áttevődik ezen országok, azaz a ritkafémek és a „zöld” nyersanyagok termelői felé.
De miért nem lehet emelni a kínálatot? Alapvetően nem azért, mert ezekből az anyagokból nincs elég a Földön, hanem azért, mert a bányászat időigényes – és súlyosan környezetromboló – tevékenység. A BIS tanulmányában idézett szakértői becslések alapján egy lítiumbánya beindítása fél évtizedig is eltarthat, a réz- és nikkelbányák esetében pedig akár több mint egy évtizedet várni kell, amíg megkezdődik a kitermelés. A gondot ez az időbeliség, illetve a szükségestől elmaradó eddigi beruházások és a kereslet valószínűsíthető növekedése egyszerre okozza.
Természetesen a változó árak a gazdasági aktorok viselkedését is megváltoztatják. Amennyiben az árak tartósan magasak lesznek, akkor a jelenleg kevésbé „életképes” telephelyeket is érdemes lesz termelésbe vonni (ismerünk ilyen lítiumlelőhelyeket például Kanadában, Németországban és Mexikóban), ahogy ez korábban az amerikai palaolaj fejlesztések esetében is történt. A magas árak és a szűkösség erőteljesen ösztönözni fogja a kulcsfontosságú anyagokkal való takarékosságot is, és ennek már vannak látható jelei is: az elektromos autók akkumulátoraiban például az autógyártók egyre inkább olyan technológiákat használnak, ami a drága kobalt helyett más anyagokra épít (pl. lítium-vas-foszfát).
A zöld átmenet nem elkerülhető, a közeljövő bizonytalansága ellenére ugyanis az energetikai átállás azt jelenti, hogy előretekintve ceteris paribus csökkeni fognak energiaköltségek, javul az emberiség egészségi állapota és csökkenni fog a környezetszennyezés. Ez a következő generációk létfeltételeit javítja majd. A változásnak azonban lesznek vesztesei és nyertesei (egyének, régiók, országok, térségek), ami részben egy árupiaci szuperciklusban ölthet testet.
Az öveket mindenesetre érdemes lesz becsatolni.
Kolozsi Pál Péter
Főoldali kép forrása: pixabay.com
The post Öveket becsatolni, jön az új szuperciklus! appeared first on Economania blog.