A jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek kérdésköre blogunk elindulása óta foglalkoztatja bloggereinket. Míg 15-20 évvel ezelőtt a közgazdasági gondolkodást dominálták a reprezentatív szereplős modellek, ahol egy háztartás képviselte a teljes lakossági szektort, egy vállalat pedig a teljes vállalati szektort, mára már megszokottá vált, ha valaki azt vizsgálja például, hogy a jegybanki eszközvásárlások hogyan hatnak a vagyoni különbségekre.
A téma jelentősége olyannyira felértékelődött, hogy a gazdasági fejlődés fenntarthatósági kritériumai között szokták emlegetni az egyenlőtlenség csökkentését. Az MNB „Új fenntartható közgazdaságtan” című vitairatának 20. pontja részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel.
A téma fontosságát az a felismerés adja, hogy egy gazdaság működése nem függetleníthető annak társadalmi-politikai beágyazottságától. Nem egyértelmű azonban, hogy az egyenlőtlenségek mindig és mindenhol visszahúzó erőt jelentenek-e. Az emberek különbözősége pozitív is lehet a növekedés szempontjából, ha például versenyre, vagy a mobilitás lehetőségén keresztül kiemelkedő teljesítményre ösztönöz. A vagyoni, jövedelmi különbségek ugyanakkor fékezhetik is a gazdasági fejlődést, mert például társadalmi megosztottságot, kirekesztettségérzést, politikai instabilitást okozhatnak.
Blogunkon számos szempontból tárgyaltuk már az egyenlőtlenség kérdését. Ezen írásokból emelünk ki most néhányat.
Első szakmai tartalmú bejegyzésünkben egy hagyományosan kisebb figyelmet kapó kérdéssel, a monetáris politika redisztribúció következményeivel foglalkoztunk annak apropóján, hogy egy tanulmány kimutatta, kamatemelés után nőnek, kamatcsökkentés után mérséklődnek a vagyoni, jövedelmi és költekezési egyenlőtlenségek. Ha ez így van, a jegybankok látszólag csökkenthetnék az egyenlőtlenségeket, ha ultra laza monetáris politikát folytatnának. Írásunkban amellett érveltünk, hogy ez az értelmezés helytelen, és a gyeplő lovak közé dobásával a monetáris politika inkább csak hatalmas károkat okozna.
Jó-e a gazdaságnak, ha nagyobb az egyenlőtlenség? (2018)
Írásunkban a makroképre fókuszálva azt a kérdést tettük fel: milyen összefüggés van az egyenlőtlenség és a gazdasági fejlődés között? A kiindulópontot a Nobel-díjas Simon Kuznets görbéje jelenti, amely a fejlettség és az egyenlőtlenség között egy fordított U-alakú összefüggést ír le, vagyis a fejlődéssel párhuzamosan kezdetben nő, majd csökken az egyenlőtlenség. Későbbi kutatások alapján azonban úgy tűnik, hogy a kapcsolat sokkal bonyolultabb, és nem feltétlenül rajzolódik ki egyértelmű mintázat. Egyvalami azonban biztos: az egyenlőtlenség fontos tényező a fenntartható növekedésben, és annak vizsgálata nem korlátozódhat pusztán gazdasági mechanizmusokra.
Globális hitelnövekedés: lehet ez egyáltalán máshogy? (2019)
Az egyenlőtlenség és gazdasági növekedés kapcsolatában kulcsszerepet játszik az eladósodottság. Azokban az időszakokban, amikor globálisan kevés szereplő kezében összpontosul az összjövedelem döntő többsége, és ezek a multimilliárdos cégtulajdonosok fogyasztási határhajlandóság közel nulla, a növekedés motorjává az alacsony jövedelműek hitelből történő fogyasztása válhat. Ez azonban hatalmas adósságállományok felépüléséhez vezet, aminek következményeit már ismerjük. Van-e kiút ebből a növekedési modellből, vagy a kapitalizmus végérvényesen pusztulásra van ítélve?
Klímacsata a gazdagok és a szegények között: kinek kell alkalmazkodnia és mennyire? (2021)
Az egyes országok hozzájárulása a klímaváltozáshoz eltérő, ráadásul a negatív következményekben történő várható részesedés még egy ettől is különböző mintázatot mutat. Ez az oka annak, hogy nehéz nemzetközi szinten egy mindenki által támogatott programot tető alá hozni a klímaváltozás megakadályozására. Ráadásul az országokon belül is nagy egyenlőtlenségek mutatkoznak a szén-dioxid-kibocsátáshoz történő hozzájárulás terén. Tudta például, hogy míg a Föld lakosságának leggazdagabb egy százalékához köthető a globális kibocsátás 17 százaléka, addig a legszegényebb 50 százalékhoz csak 12 százaléka? És azt, hogy az ipari forradalom óta kibocsátott 2500 milliárd tonna CO2 több mint negyedéért Észak-Amerika felelős?
Viselkedési közgazdaságtan: egyenlőtlenség és koordináció (2022)
Végül egy bejegyzés, amely azt a pszichológiai kérdést feszegeti, hogy vajon a jövedelem elosztásának egyenlőtlenségei hogyan befolyásolják döntéseinket, és ez vezethet-e olyan egyensúlyhoz, ami igazából mindenkinek rossz. Gyakoriak az olyan szituációk, amikor mindenki jobban jár, ha koordinált döntéseket hoznak. De mi van akkor, ha úgy jár jobban mindenki, hogy valaki sokkal jobban, míg mások csak kicsit jobban? Az emberi psziché úgy működik, hogy képesek vagyunk inkább a mindenki számára rossz kimenetet választani, ha az egyformán rossz, mint a jobb kimenetet, ha az nem egyformán jobb. És nem pusztán igazságérzetből: azt feltételezzük ugyanis, hogy a másik nem fogadná el a mindenki számára jobb, de egyenlőtlen elosztást.
Vonnák Balázs
Főoldali kép forrása: pixabay.com
The post Társadalmi egyenlőtlenség és fenntarthatóság appeared first on Economania blog.