Azt könnyű belátni, hogy a készpénz vagy a bankszámlán megjelenő összeg önmagában valóban nem a boldogság sokaknak, viszont a pénzért vásárolható tárgyak és főleg az élmények már valódi boldogságot okozhatnak. Boldogságot okozhat, ha ki tudjuk fizetni a házhozszállítás és az üzembehelyezés díját egy új termék vásárlása esetén, annál is inkább, ha a felszabaduló szabadidőt a barátaink és szeretteink körében tölthetjük el.
Ugyanakkor sok kultúrában tabu a pénzről beszélni, olyannyira, hogy a munkavállalók sokszor a saját helyzetüket nehezítik meg, csak hogy a társadalmi normának megfeleljenek. Például, Németországban a törvény egyenlő bérezést szab meg az azonos pozícióban dolgozóknak és azt is szavatolja, hogy a munkavállalók nyíltan beszélhessenek a keresetükről. Ennek ellenére számos munkaszerződés tiltja ezt (törvénytelenül), de a dolgozók többsége mégsem mer szót emelni ez ellen vagy akár csak a témáról beszélgetni a kollégákkal. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy pszichológiai kérdőívekben a pénz iránti preferencia, többek között, az antiszociális személyiségzavar (közismert nevén a pszichopata viselkedés) egyik mutatója. Emellett a köznyelvben is könnyen törtetőnek, anyagiasnak bélyegeznek valakit, ha a fizetés összegét kiemelt fontosságúnak tartja.
Boldogságot hajszol, aki többet akar keresni, vagy tényleg csak azok akarnak több pénzt, akik nem neurotipikusak? A pszichológia és a közgazdaságtan keresztmetszetében számos kutatás született, ami azt próbálta vizsgálni, hogy boldogabbak vagyunk-e, ha több pénzünk van. A legtöbb tanulmány azt találta, hogy csökkenő mértékben ugyan, de fennáll, hogy boldogabbak, akik többet keresnek. 2010-ben a Nobel-díjas Daniel Kahneman és Angus Deaton amerikai adatokon azt találta, hogy a boldogság az éves átlagkereset másfélszeresénél (akkor kb. 75 ezer dollár, 2023-ban kb. 115 ezer dollár) már tetőzik és számottevően nem változik azon túl (Kahneman és Deaton, 2010). Az eredmény egybeesett a csökkenő határhasznosság elméletével, azaz, hogy egy bizonyos ponton túl már nem származik szignifikáns hozadék abból, ha valamiből több van, vagy legfeljebb egyre kisebb mértékben. Pár évvel később, Matthew A. Killingsworth viszont arra az eredményre jutott, hogy a boldogság mégis növekszik a fizetés függvényében, a növekedés pedig nem is csökken számottevően a korábban talált határértéknél (Killingsworth, 2021).
Az ellentmondó eredmények egy termékeny kollaborációhoz vezettek. Egy újonnan publikált tanulmányban Kahneman és Killingsworth, Barbara Mellers-szel közösen, megtalálták a választ a különbségek eredetére és az eredeti kérdésre is: úgy tűnik, a pénz mégis boldogít, de nem mindenkit (Killingsworth, Kahneman és Mellers, 2023). Két dolog vezetett arra, hogy az eredeti tanulmányok mást mutattak. Először is, Kahneman és Deaton adatai múltbeli élmények alapján mérték a boldogságot, míg Killingsworth az aktuális boldogsági mutatókat vette figyelembe. Másodszor, a közös tanulmány arra is rávilágított, hogy az adatok átlagolása torzíthatja az eredményeket.
A három kutató felismerte, hogy az emberek nem ugyanúgy boldogok, mint ahogyan boldogtalanok. Mikor azt feltételezték, hogy a boldogság és a jövedelem eloszlása pontosan ugyanaz a boldogtalan és a boldog emberek között, akkor Killingsworth adataiban is megtalálták a tetőzési pontot. Akkor azonban, mikor a mintázatot eltérő boldogsági kategóriák mentén becsülték meg, arra az eredményre jutottak, hogy a legkevésbé boldog emberek húzzák le az átlagot. Ezzel szemben, az általában is boldog emberek esetén a jövedelem emelkedése kiemelkedően magas boldogságnövekménnyel jár.
Összefoglalva tehát, a legfrissebb eredmények azt mutatják, hogy a pénz boldogít, kivéve, ha valaki amúgy is boldogtalan alkat.
Barkó Tamás
MNB Intézet
Doktori fokozatát a Tilburgi Egyetemen szerezte 2018-ban. Tanulmányait követően posztgraduális kutatóként dolgozott a Mannheimi Egyetem vállalati pénzügyek tanszékén, majd 2020-ban a frankfurti vállalati szektorban helyezkedett el. 2022 óta kvantitatív kutatói pozíciót tölt be a Quoniam Asset Management GmbH-nál, illetve 2023 óta a Neumann János Egyetem MNB Intézetében dolgozik mint egyetemi docens.
Hivatkozások:
Kahneman, D. and Deaton, A., 2010. High income improves evaluation of life but not emotional well-being. Proceedings of the National Academy of Sciences, 107(38), pp.16489-16493.
Killingsworth, M.A., 2021. Experienced well-being rises with income, even above $75,000 per year. Proceedings of the National Academy of Sciences, 118(4), p.e2016976118.
Killingsworth, M.A., Kahneman, D. and Mellers, B., 2023. Income and emotional well-being: A conflict resolved. Proceedings of the National Academy of Sciences, 120(10), p.e2208661120.
Borítókép: pexels.com
The post Tényleg nem boldogít a pénz? appeared first on Economania blog.