„A bizonytalanságok ellenében a tervezés az, amely meghatározza az elérni kívánt helyünket és azt is, hogyan szándékozunk eljutni odáig.” (Peter Drucker osztrák menedzsmenttanácsadó, a „knowledge worker” fogalmának megalkotója)
A stratégiai tervezés gyakorlata az ezredfordulón kezdett beszivárogni a jegybanki világba. A 2000-es évek elején már több központi bank kísérletezett a vállalati stratégiai tervezés eszközeinek és eljárásainak bevezetésével. Ekkor olyan korábban nem tapasztalt kihívások mutatkoztak, amelyek tekintetében a jegybankok erőforráskorlátokkal (például a pénzügyi innovációk felfutásához, illetve a kiberbiztonsághoz kapcsolódóan a rendelkezésre álló szakemberek és szaktudás korlátozottsága) vagy nem várt következményekkel (például a makroprudenciális politikák szerepének felértékelődése, a világgazdaság átalakulásának a monetáris politika transzmissziójára gyakorolt hatásai, vagy a pénzügyi ciklusok hosszához való igazodás) szembesültek.
A stratégiaalkotással a jegybankok jövőképük gyakorlati átültetését biztosítják annak mentén, hogy várakozásaik szerint hogyan alakul a környezetük a következő 3-5 év során. A jegybanki stratégiák a gyakorlatban négy-öt pillérre összpontosítanak, amelyek a fő üzeneteket és irányvonalakat tartalmazzák: ezek között egyaránt szerepel olyan, amely közvetlenül levezethető a törvényi feladatokból (például a felügyeleti tevekénység megújítása), valamint olyan is, amely horizontális jellegű (például az intézményi innovációs szellemiségének fejlesztése). A stratégiaalkotással kapcsolatos nemzetközi tapasztalatcsere is élénkült a közelmúltban: Európában az Európai Központi Bank (EKB) mellett élenjárónak számít a francia és német jegybank, amelyek évi rendszerességgel kínálnak kurzusokat külföldi jegybankárok számára a stratégiaalkotás témájában.
„A stratégia szükséges, hiszen a jövő megjósolhatatlan”(Robert Waterman amerikai író, a McKinsey&Co. korábbi igazgatója)
A 2000-es évek elejére szilárdult meg az a nemzetközi konszenzus, miszerint a jegybankok elsődleges feladata az árstabilitás garantálása. Így a jegybanki stratégiák célrendszerének felállításakor is alapvetően az erre vonatkozó mandátum az irányadó. A globális pénzügyi válság, majd a posztpandémiás időszak azonban újraindította az elméleti vitát arra vonatkozóan, hogy a monetáris politikai döntéshozatal szempontjait ki kell-e egészíteni, tekintettel az új kihívásokra, illetve arra, hogy az elmúlt két évtizedben bővült a jegybankok feladatköre. Ez utóbbihoz sorolható például a globális pénzügyi válságot követően a pénzügyi stabilitás biztosításával vagy pénzügyi fogyasztóvédelmi szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos feladatok, illetve a zöld átmenet trendjében a fenntarthatósággal kapcsolatos zöld pénzügyi eszközök kialakítása. A válasz minden esetben attól függhet leginkább, hogy az adott probléma milyen mértékben érinti az alapmandátum teljesítését.
Bár az orosz-ukrán háború következtében jelentkező jelentős élelmiszer- és energiaáremelkedés ismét előtérbe helyezte az árstabilitási célt, a geoökonómiai környezet összetettsége (például a globalizáció lassulásából és a protekcionista kereskedelem- és iparpolitikából eredő hatások) miatt a jegybankok számára mégsem egyszerűsödik le a képlet. Egyes vélemények szerint a mai multipoláris világban – ahol a valutaháborúk gyakran elhalványítják a kereskedelmi háborúkat – a jegybankok „monetáris csatahajóknak” számítanak, ahogyan a pénzügyek is a geopolitikai arzenál részét képezik. Azzal pedig, hogy egy „(geo)stratégiaibb” szerep is hárulhat a központi bankokra, azok működési stratégiái is felértékelődnek. Különösen igaz ez a globálisan meghatározó jegybankok esetében, amelyeknek lépései esetleges tovagyűrűző hatásokat indíthatnak be, s emiatt a kisebb gazdaságok központi bankjai sem várakozhatnak felkészületlenül.
A jegybankok gazdaságpolitikai mixben játszott erős szerepét igazolja az is, hogy ma már ESG-politikájuk tekintetében is egyre nagyobbak az elvárások a „G”, azaz „governance” (kormányzás) tekintetében, aminél még a geopolitikai tényezők is az egyenlet részét képezik. Sőt, ma már egyre többen gondolják úgy, hogy az ESG mozaikszóban a „G” geopolitikát jelent, hiszen a geopolitikai események azonnali hatással lehetnek a monetáris politikai döntéshozatalra. Az Európai Központi Bank (EKB) esetében is már egy ideje megfigyelhető, hogy a geopolitikai fejlemények makrogazdasági és pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatásaik révén felértékelődnek a döntéshozatal előkészítése során. Sőt, korábban az EU „Open Strategic Autonomy” (nyitott stratégiai autonómia) politikája kapcsán is azt jelezték előre az elemzők, hogy az egyes geopolitikai fejleményekre adott potenciális válaszok a kamatszintekre is hatással lehetnek (például a kereskedelmi nyitottság csökkenése a kamatszintekre leszorító hatással bírhat, míg az ellátási láncok átrendeződéséből eredő kihívások, így az esetleges kínálati sokkok, nehezíthetik a monetáris politika transzmisszióját).
„A stratégia nem a jelenért, hanem a jövőért folytatott verseny” (Vijay Gvindarajan, az üzleti tudományok professzora, a General Electric első innovációs főtanácsadója, az „ellentétes irányú innováció” elméletének megalkotója)
Vannak olyan forgatókönyvek is, amelyek szerint a jelenlegi globális kamatemelési ciklus lezárultát követően az olyan befolyásos nagy központi bankok számára, mint az amerikai, az európai (EKB) vagy a kínai fontos stratégiai kérdés lesz, hogy miként tudják saját nemzeti valutájuk nemzetközi szerepét, felhasználási körét kiterjeszteni: a dollár fő célpontja a Közel-Kelet, Latin-Amerika és Délkelet-Ázsia, az euróé Kelet-Európa és Észak-Afrika, míg a renminbié Afrika lehet. A geopolitikai fragmentáció fokozott kockázata ugyanis nem csupán a nemzetközi devizatartalékok összetételére lehet hatással (bár a dollár továbbra is tartja erős nemzetközi pozicióját), hanem a devizák használatának egyéb dimenzióira (például a határon átnyúló fizetési rendszerekre) is.
A fentiek fényében nem kizárt, hogy a jegybankok a jövőben további funkciókhoz, esetlegesen új küldetés(ek)hez juthatnak. Jegybanki szakmai szempontból tökéletes példa erre a digitalizáció, amely az utóbbi években teljesen új kihívások elé állította a központi bankokat többek között a kriptovaluták berobbanásával, a neobankok felemelkedésével vagy a bigtech-vállalatok pénzpiacra lépésével. Makrogazdasági oldalról ugyanis a digitalizáció hat a monetáris politikára az árak alakulásán, valamint a munkaerőpiacon és az adott iparágban zajló változásokon keresztül. Társadalmi oldalról tekintve pedig a demokrácia megszilárdulásával és a középosztály megerősödésével a társadalmi igazságosság iránti igény is fokozódik, ami visszavezet az évek óta tartó elméleti vitához arról, hogy a jegybankoknak is lépniük kellene-e az egyenlőtlenségek mérséklése érdekében.
Az elmúlt közel két évtized nemzetközi gazdasági és pénzügyi fejleményei tehát alapjaiban diverzifikálták a jegybanki döntéshozatal mögötti szempontrendszert, így a mandátum végrehajtása is egyre összetettebb feladattá vált. A szakpolitikai és működési kihívások növekvő száma pedig abba az irányba mutat, hogy stratégiaalkotási és intézményirányítási fronton is meg kell újulniuk ezeknek az intézményeknek. Ez a folyamat azonban korántsem egyszerű: ma a jegybankok számos diszruptív kihívással szembesülnek, ugyanakkor – hitelességük megőrzése érdekében – alapvetően kockázatkerülő intézmények is, így stratégiaalkotási folyamatuk merőben különbözik attól, ami a magánszektorban általánosan tapasztalható.
Solti Ágnes
MNB
Solti Ágnes tanulmányait államigazgatási és nemzetközi tanulmányok szakokon folytatta a Budapesti Corvinus Egyetemen, majd nemzetközi gazdaságtant hallgatott a Szent István Egyetemen. Doktori képzésben vett részt a Budapesti Corvinus Egyetem világgazdasági, valamint a montevideói UdelaR gazdaságtörténeti programjában. 2015 óta a Magyar Nemzeti Bank vezető nemzetközi, majd gazdaságtörténeti elemzője. Ezt megelőzően a közigazgatásban dolgozott nemzetközi referensként és elemzőként, valamint a Kitekintő.hu Latin-Amerika rovatát vezette 2008-2016 között. Fő érdeklődési területe a latin-amerikai gazdaságtörténet, azon belül is a gazdasági és iparpolitikai modellek tapasztalatai.
Borítókép: pixabay.com
The post Változó idők, változó jegybanki stratégiák appeared first on Economania blog.